Újra csodát tett a híres csodarabbi Bodrogkeresztúron?

Az 1925-ben meghalt Reb Steiner Saje bodrogkeresztúri sírja haszid zsidó körökben világszerte ismert zarándokhely. Már tíz éve járt oda egy magyar származású zsidó férfi Izraelből, hogy feleséget találjon magának. Idén ősszel olyasmi történt, amire ő sem számított: csodaszámba menő találkozás egy nővel. Aki azóta a felesége.

Habár hőseink valós személyek, igazi nevüket nem akarjuk elárulni, az elbeszélés kedvéért nevezzük el hát a nőt Ráhelnek, a férfit pedig Jákobnak – végtére is az ő szerelmüket is csodálatosan meséli el a Tóra.

Jákob magyar származású haszid zsidó férfi, aki hosszú évek óta Izraelben él, de a nagy őszi ünnepek végén mindig ellátogat Magyarországra, azon belül Bodrogkeresztúrra, hogy a híres csodarabbi, Reb Steiner Saje sírjánál nekivaló feleségért imádkozzon. A hosszú évek az ő esetében tíz évet jelentenek, ami valóban meglehetősen hosszú idő, elvégre ha az imája rögtön az elején meghallgatásra talált volna, akkor a nászból született gyerekek bizony már jesivába járnának…

Ráhel ellenben a Magyarországhoz jóval közelebbi Ausztriából járt a szüleivel Bodrogkeresztúrra, méghozzá a nagy őszi ünnepek előtt, de a Jákobéhoz hasonló céllal: hogy nekivaló férjet találjon magának, amennyiben a csodarabbi sírjánál elmondott imái meghallgatásra lelnek. Ráhel fiatal, szép és igényes nő, aki rendes, jóravaló haszid férjért imádkozott – tíz éve már, de mindhiába. 

2022 őszén azonban kissé összekavarodtak a dolgok, mármint abban az értelemben, hogy Jákob nem az őszi ünnepek után, hanem előtt utazott Bodrogkeresztúrra, idén ugyanis a nagyünnepeket Izrael szent földjén akarta tölteni. 

Ugyanekkor utazott szüleivel Ráhel is Bodrogkeresztúrra, ahol szokása szerint a fiatal, szép és igényes nő imádkozott egy férjért, majd úgy tervezte a családjával, hogy egy csütörtöki napon utaznak is vissza Ausztriába, hogy a szombat szent ünnepét már odahaza fogadják. 

Csütörtökön reggel azonban – mit tesz Isten! – összetalálkoztak egy amerikai zsidó asszonnyal, s mivel rokonszenvesnek találták egymást, beszélgetésbe elegyedtek. Ráhel elárulta az amerikai asszonynak, hogy mi járatban keresi fel a csodarabbi sírját immár tíz hosszú éve, mire az rögtön akcióba lépett: felhívta telefonon egy brooklyni ismerősét, aki kiváló házasságkerítő hírében áll, s megkérdezte tőle, hogy nem tudna-e férj-jelöltet Ráhel számára.

A házasságközvetítő kikérdezte Ráhel felől, majd nyomban telefonált egy jeruzsálemi ismerősének, hogy volna itt egy ausztriai zsidó leány, aki haszid férjet keres magának a magyarországi Bodrogkeresztúron. 

– Bodrogkeresztúron? – kérdezett vissza a jeruzsálemi ismerős. – Micsoda szerencse! Micsoda véletlen! Hát hiszen éppen ott van most az én kedves barátom, Jákob, aki tisztességes, rendes, jóravaló ember. A nagyünnepek után akart utazni, de idén úgy döntött, hogy hamarabb megy. Nála jobb férjet nem találni kerek e világon! 

Brooklynból ment is a telefon vissza Bodrogkeresztúrra az amerikai nőnek, hogy éppen ott van most egy Jákob nevezetű magyar haszid zsidó, meg kellene találni, mielőtt bejön a sábesz. 

Az amerikai asszony elmondta a brooklyni házasságközvetítő üzenetét Ráhelnek, aki gyorsan döntött: csütörtökön mégsem utaznak haza, maradnak hétvégére, hátha összetalálkoznak ezzel a tisztességesnek, rendesnek, jóravalónak mondott férfiemberrel. 

Amilyen kicsi a nagyvilág, nemhogy összetalálkoztak, de péntek este már együtt fogadták a szombatot egy szép és örvendező, nagy társaságban. Nézegették egymást messziről, aztán egy kicsit közelebbről, és miután látták ők, hogy a másikat alighanem őnekik teremtette az Örökkévaló, a jegyesség a következő héten már el is döntetett. 

Azóta pedig a házasság is megköttetett Ausztriában, sok híres-nevezetes vendéggel, örömben, boldogságban, sok-sok imádkozással.

– Kísérje áldás házasságukat! – mondaná a bodrogkeresztúri csodarabbi, ha élne. 

Legközelebb remélhetőleg már arról számolhatunk be, hogy a csodás körülmények közepette született házasság gyümölcsöket is termett zsidó babácskák képében – s talán éppen tizenketten lesznek a testvérek. Feltéve, ha a bodrogkeresztúri csodarabbi is a tizenkét zsidó gyermeket találja éppen megfelelőnek…

(Címlapkép: zsidók a csodarabbi sírjánál. Fotó: Kibic Magazin)