Szerdócz Ervin: A törvény igazsága hogyan egyeztethető össze a békével?

– A törvény betartásának és betartatásának csak úgy van értelme és csak úgy lehetséges, ha a törvény alkalmazásának célja a béke – írja az újpesti főrabbi a soron következő hetiszakaszunkhoz, a Mispátimhoz fűzött magyarázatában.

„Igazsággal és a béke törvényével hozzatok ítéleteket kapuitokban!”
(Zeh. 8:16)

A Talmud óvatosságra int: „Legyetek elővigyázatosak, mérsékeltek és higgadtak az ítélkezésben!” (Avot1.)

Hogyan egyeztethető össze a törvény igazsága a békével? Nincsen ebben ellentmondás? A törvény szinonimája az elfogadott és betartott „szigor". A béke szinonimája a lelki harmónia, elfogadás és kompromisszum!

A törvény betartásának és betartatásának csak úgy van értelme és csak úgy lehetséges, ha a törvény alkalmazásának célja a béke. Erre vonatkozik a próféta felhívása: „Keressétek a város békéjét…”. Majd: „Mert az ő békéje lesz számodra is béke.” (Jer. 29/7.)

A törvény a béke biztositéka, elfogadása a megbékélés. Ha a törvény alkalmazásában nincs béke, akkor a törvény a béke akadálya, a békétlenség és a megfélemlítés eszköze.

Hillél, a Mester, tanítja: „Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van érettem?”. (Értsd: kitől várhatok békét, ha bennem békétlenség van?) Ha meg én vagyok magamért, akkor ki vagyok én? (Értsd: milyen béke az, ha mindent a magam szempontja szerint ítélek meg?)

Martin Buber az „Én és Te” című filozófiai munkájában még inkább kérdésessé teszi a törvény alkalmazásának és a hozzá való alkalmazkodás kérdésének szempontjait: „ha én azért vagyok én, mert én én vagyok, és te azért vagy te, mert te te vagy, akkor én én vagyok, te pedig te. De ha azért vagyok én, mert te te vagy, te pedig azért vagy te, mert én én vagyok, akkor én nem vagyok én, te pedig nem vagy te”.

Két opció: „Ne tartsd magadat (javíthatatlanul) rossznak!” (Avot 2/13.) „Ne ítéld el felebarátodat, míg helyzetében nem voltál!” ( (uo.2/4).

Mi tehát a törvény és a béke összeférhetőségének lehetősége? A kompromisszum! A törvény alkalmazójának és elviselőjének kompromisszuma egyaránt. De mi is a kompromisszum?

Rabbi Menahem Mendel Morgenstern (1787-1857) kocki rabbi – mintegy átvágva a dichotómia gordiuszi csomóját – tanította: „A kompromisszum érdekében nem kell mindent elmondani, nem minden elmondottat kell leírni, nem minden leírtat kell közzé tenni, és nem mindent, amit közzé tesznek, kell tudomásul venni”.

„Kinek méhéből ered a jég, s az ég derét, ki szülte…"
(Jób 38/29.)

Értsd: mi a békétlenség? Milyen lehetősége van a törvény alkalmazójának és a törvény „elviselőjének”? A béketeremtés az alkalmazó oldaláról, a megbékélés az „elviselő” oldaláról. A törvény betartása, betartatása a béke érdekében nem negligálhatja a körülmények igazságtartalmát! Ugyanakkor az igazság, a törvény és béke szempontjából is relatív! „Valami nem attól igaz, hogy igaz, attól (is) igaz, hogy (ha) az én igazam!” (Nietzsche).

Chana ben Chanina mondta: „Harag nincs bennem,” majd: „ki ad elém tövist és tüskét”. (Jesája 27/4.) Az egyik a békére vonatkozik, a másik a törvényre.

Nagy Sándor bevonult Lud városába. Sok száz férfi és nő térden állva esengett kegyelemért hozzá, a hódítóhoz. A törvényt akarom ismertetni, mondta szigorúan. Itt vannak-e mind a város lakói? Csak egy öreg bölcs hiányzik,  felelte reszketve a város feje, de az kint lakik a temetőben. A hódító bosszúsan intett, és a katonák előhozták a bölcset. Mit művelsz te a temetőben, miért nem jöttél hódolni elém? – kiáltott rá ingerülten a világ győztes ura. 

Bocsáss meg király, felelt szelíden a bölcs, dolgom volt a temetőben. Csontokat hasonlítottam össze. Megnéztem, mi a különbség, a győztesek és a legyőzöttek csontjai között! És bizony, nagy király, nem találtam a kettő között semmi különbséget.” (Avoda Zara 4.a.)

Ultima ratio: „Ne legyen különbség a törvény és alkalmazása között! Ez a béke!”
(Avoda Z. uo.)