Szerdócz Ervin: A spirituális Szombat megjelenése a világban

– A Talmud bölcsei szerint a világ teremtése tulajdonképpen a jeruzsálemi Szentély fölépítésével fejeződött be. Miképpen a teremtés befejezése után beköszöntött ez első Sábesz, az első Szombat-ünnep, úgy a Szentély építésének befejezésével spirituális Szombat köszöntött be az egész világra – írja soron következő páros hetiszakaszunk, a Vájákhél és a Pekudé kapcsán az újpesti főrabbi. 

„Ne gyújtsatok tüzet a ti lakóhelyeiteken...”
(II.M. 35/3.)

Az idézett Tórai idézet („Ne gyújtsatok tüzet!”) a szombati munkavégzés tilalmára vonatkozik. Azon túl a parancs nemcsak a munkatilalomra érthető, hanem a békétlenség elkerülésére is. Szombaton nagyobb figyelemmel kell a békét keresni és jó hangulatot teremteni minden embertársunkkal.

„Amikor elkezdődtek a Szentélyépítés munkálatai, valami csodálatos történt a munkásokkal: „Eltöltötte őket isteni szellemmel, bölcsességgel, értelemmel, és tudással minden munkára…” (38/31.) A Talmud bölcsei szerint a világ teremtése tulajdonképpen a jeruzsálemi Szentély fölépítésével fejeződött be. Miképpen a teremtés befejezése után beköszöntött ez első Sábesz, az első Szombat-ünnep, úgy a Szentély építésének befejezésével spirituális Szombat köszöntött be az egész világra. Ennek alapja a béke keresése.

Salamon király neve a „sálém" (egész) szótőből ered. Innen ered a sálom (béke) fogalma. Általa egészült ki, teljesedett be a világ alkotása.... A Szentély, a Szombat és a béke eszméje egy! 

Amikor a Szentély befejeződött, Salamon király, az építtető, összehívta népét és „békét hirdetett”, és mondta népéről: „…megtértek hozzád egész szívükkel és egész lelkükkel….” (I.Kir. 8/48.) Ez a Szombat, és ez a Béke! A kettő egy!” (Pszikta Rábá 6.)

A Szombat és a Béke öröme ellenében a fölösleges és értelmetlen „munka” (értsd: civódás, értelmetlen békétlenség) következményekkel jár...

A kigúnyolt rabbi

Történt, hogy Adam Czartoryski lengyel herceg, Sándor cár barátja és tanácsadója hosszú évekig gyermektelen volt. Felkereste a kosznici Iszrael rabbit, és kérte, imádkozzon érte, hogy gyereke lehessen. A rabbi megígérte, hogy imádkozni fog, és valóban: a hercegnek rövidesen fia született. 

A herceg nagy ünnepet rendezett és vallása törvénye szerint megkereszteltette a gyermeket. Amikor minden meghívott megérkezett, a boldog apa elmondta az esetét a rabbival. Ekkor a herceg bátyja, aki a fiával szintén a meghívottak között volt, gúnyolódni kezdett, kuruzslónak nevezett minden rabbit és babonának tartotta az egészet… Ezt mondta a testvérének:

– Menjünk el mi ketten, öcsém, a te csodatevő emberedhez és bebizonyítom neked, hogy az a zsidó rabbi kettőig sem tud számolni...

Addig mondta, amíg valóban elmentek Kosznicba. A rabbi elé kerülve Adam herceg gúnyolódó bátyja teljes komolysággal ezt mondta: 

– Arra kérlek, imádkozz beteg fiamért. 

A rabbi nem szólt egy szót sem. Lehajtotta fejét és hallgatott. 

– Na, mi lesz?! Megteszed? – támadt a férfi a rabbira.

A rabbi felnézett és halkan, szinte suttogva, mint egy elnyújtott nyögés, csak annyit mondott:

– Gyorsan! 

Adam herceg zavarba jött, nem értette, hogy mi történik, közelebb hajolt hát a rabbihoz, aki alig hallhatóan a fülébe súgta: 

– Gyorsan…. Menjetek gyorsan... Talán még életbe találjátok a gyereket!

A herceg bátyja nem bírta tovább türtőztetni magát, s felfedve igazi természetét, nevetve ezt kiáltotta: 

– Na, mit mondtam? Te is láthatod, öcsém, hogy ki is ez az ostoba vénember!

Ezután hintóba szálltak és visszahajtattak a palotába. Útközben lovasfutár jött eléjük a hírrel: a gúnyolódó herceg fia játék közben holtan esett össze minden előzmény nélkül!

„A virág, amelyet Szombaton (Sábesz ünnepén) téptél le, a gyümölcs, amelyet Szombaton szakítottál le, nem felel és nem szólal meg. Hallgat. De amikor majd átlépsz az Ég kapuján, megszólal a nagy sötétségben a csilingelés, a sóhaj és a szörnyű suttogás: ő, ő tépett le bennünket Szombat szent napján.” (Kabbalisztikus Midrás)

„Más a Szombat, és más a Béke! És mégis... A kettő egy!”
(Pszikta Rábá 6.)