Szerdócz Ervin: A békétlenségnek legtöbbször az irigység az oka

– Az irigykedés nem bűn! Hiba, amelyet Isten ellen követünk el úgy, hogy ezzel a hibával elsősorban magunknak ártunk! Alázat és szerénység kell ahhoz, hogy ne essünk az irigykedés vétkébe – írja az újpesti főrabbi a következő hetiszakaszunk, a Jitró kapcsán.

„Ne kívánd…, ne irigykedj…”
(II.M. 20/13.)

Bölcseink a Tízparancsolatban a „Ne kívánd” parancsot gyakran „ne irigykedj”-ként értelmezik. Az irigykedés tilalmának megszegése nem tekinthető bűnnek. Nem bűn, hanem hiba! Nagy hiba, mert irigykedéssel az ember elsősorban önmagának árt, az irigykedés belső békétlenséget okoz, aminek következményeivel számolnia kell.

Minden főimát követően elmondjuk a könyörgést a békéért... Előbbieket figyelembe véve nem véletlen, hogy a betoldott ima szövege a Jób könyvéből idézett mondattal kezdődik: „Aki békét teremt a magasságokban.” (25/2.) Ez a talmudi időkből a rabbik által megfogalmazott szöveggel folytatódik: „…az hozzon békességet ránk és egész Izraelre!”

Rási a szöveghez írt magyarázatában kihangsúlyozza, hogy a teremtett égi magasságokban azért van béke, mert Isten úgy teremtette az égitesteket, hogy azok nem irigykednek egymásra.

Lám! Az égitestek csak azért nem irigykednek, mert így lettek teremtve. Mi, emberek, akiknek megadatott a szabad akarat, tennünk kell azért, hogy teljesíthessük a tizedik parancsot!

Talmud Bava Mecia 85-ben rabbi Jichák tanítja: Minden, amit a próféták előre láttak az, amit a Tórával kapcsolatban tanítottak. Így Jeremiás próféta is: „És keressétek azon város békéjét, ahova számkivetettek benneteket és imádkozzatok érte, az Ö-valóhoz; mert az ő békéjében lesz számotokra is béke!” (29/7)

Rási logikáját követve kijelenthetjük: a békétlenségnek legtöbbször az irigység az oka.

„Jichák rabbi mondta: „Boldogan és szabadon élt Izrael a perzsa uralom alatt. Ifjú tanítvány sétált a machuzai ligetben ősz mestere oldalán. 

– Különös nép vagyunk mi, zsidók – szólt az ifjú –, minden imánk, minden fohászunk csak egyet kér: BÉKÉT! Reggel és este, jártunkban és keltünkben békéért könyörgünk. A béke sátrát kívánjuk és a béke Istenét ünnepeljük. Ó, mesterem! Körülnézek és látom Izrael fiait nyugton a hajlékaikban. Dolgozva a földeken, játszadozva az iskolák napos udvarán, és azt kell mondanom: mily félénk nép ez, mely folyton a békéért és nyugalomért imádkozik! 

Az ősz mester e vakmerő szavakra reszketőn az ég felé emelte fáradt ujjait és így szólt: 

– Te nem tudod, fiam, te nem tudod! Ne is tudd soha! Te nem érzed Izrael titkát, te nem sejted, miért reszket folyton népünk lelke, mitől tart és mi leskelődik rá. Szabadságunk csak álom, mely elszáll, nyugalmunk sóhajtás, melynek vége szakadhat hirtelen. 

Mi tudjuk, miért imádkozunk. Mert egyszerre csak meginog a fő, elsápadnak kertjeink, kigyullad a tűz! Vér, vér folyik gyermekeink homlokán…Te nem tudod, hogy nekünk egy félelmünk van: az, hogy elmúlik a béke. Egy aggodalmunk: eltűnik a nyugalom. Nincs más kincsünk, csak a béke. Ezért imádkozunk. Nincs más álmunk, mint a béke. Ha nincs béke, nincs Izrael. 

Ne kételkedj fiam, hanem imádkozz népeddel a békéért! És ha nem is érted, ha ki is gúnyolod: te csak imádkozz! És én kívánom neked: ne is tudd meg életedben, mit jelent valójában ez az örök, ez a meg nem szűnő ima, mit jelent a menekülő Izrael jajkiáltása a békéért! Izraelt küszöbhöz hasonlíthatjuk. A küszöb az, amire mindenki rálép. Minden attól függ, hogyan lépsz a küszöbre. Akinek irigység van a szívében, a küszöbre lépve a békétlenségbe megy át. 

És figyeld meg a beomló házakat: a szép erkélyek összeomlanak, lemorzsolódnak a gerendák. Csak egy marad meg sértetlenül a pusztulásban: a küszöb. 

Nézd meg a bedőlt, régi épületeket: csak a küszöbök maradnak meg bennük  épen. Az emberiség nagy épületében Izrael a küszöb. Taposnak rajta, s ő türelmesen szenved. De megmarad… De csak akkor, ha nincsen szívében irigység és keresi a békét. (Makkot 24.a.)"

Eliezer rabbi imája: „Legyen kedvedre és akaratod szerint, Örök Istenünk, őseink Istene, hogy ne keltsek gyűlöletet senki szívében, és szívemben se legyen gyűlölet senki iránt. Add, hogy ne keltsek irigységet senki szívében ellenem, és szívemben én se irigykedjek senkire. Ne rossz ösztönöm uralkodjék rajtam. Add, hogy szívemben szerénység és alázat legyen. Legyen Tanod irányítóm, és hallgasd meg imámat.” (Talmud Brachot 32b.)

Rabbi Eliezer imájából levonhatjuk a következtetést: az irigykedés gyűlöletet kelt az ember szívében az iránt, akire legtöbbször ok nélkül irigykedik. Az irigykedést az ember rossz ösztöne okozza. Az irigykedés nem bűn! Hiba, amelyet Isten ellen követünk el úgy, hogy ezzel a hibával elsősorban magunknak ártunk! Alázat és szerénység kell ahhoz, hogy ne essünk az irigykedés vétkébe. Ezért hát, barátaim, ne irigykedjetek!