„Metéljétek körül előbőrötök húsát és ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek.”

A zsidók miért vállalnak olyan fájdalmat, amelyet a körülmetélés okoz, ha nincs hasznuk belőle? – Szerdócz Ervin rabbi a Leh-Lehá hetiszakaszhoz kapcsolódva fejti ki a gondolatait erről a kérdésről.

„És Ábrahám kilencvenkilenc éves volt mikor körülmetéltetett előbőrének húsán.” (I.M.17/24) Ábrahám tehát idős korában kapta a parancsot (micva), mely a Talmud szerint: „A brit mila (brisz, circumcisió, körülmetélés) jelentősége felér az összes többi tórai parancsolat jelentőségével.” (Sáb.130a: 13-14)

Mestereink felfigyeltek arra, hogy Ábrahám ősapa több parancsot teljesített, pedig nem kapott rá utasítást Istentől.  Ha a körülmetélésnek vallási szempontból ilyen meghatározó szerepe van, Ábrahám vajon miért nem hajtotta végre mielőtt parancsot kapott volna rá? 

A Talmud bölcse Rabbi Iszráel kihangsúlyozza: 

„Nagyobb a parancsba adott micva teljesítésének értéke annál, melyet nem adnak parancsba.” 

Ábrahám tehát ezért várt, hogy a briszt, mint Istentől kapott parancsot hajthassa végre. A körülmetélés Isten és ember közötti szövetségnek a jele. Márpedig az Örökkévalóval csak úgy lehet szövetséget kötni, ha arra utasítást ad.

Rabbi Akibát megkérdezték: „Ha Istennek ilyen fontos a körülmetélés, a akkor gyermek miért nem körülmetélve jön ki anyja hasából?” Rabbi Akibá válasza: „Hogy érdemeket szerezzünk a micva végrehajtásával”. Isten megteremtette a világot, de lehetőséget hagyott az embernek, hogy részt vehessen a világ tökéletesítésében, megjavításában.  

A péntek esti liturgiában felhangzik egy mondat, mely a teremtés pillanatára utal: „amelyet teremtett Isten, és alkotott”. Bölcseink olyan világteremtésként értelmezték, „amelyet alkotásra teremtett Isten”. A Világ Teremtője elvárja, hogy minden generáció részt vegyen a világ folyamatos újra alkotásában. Széfer Hinuh magyarázata szerint az újszülött fiú hím tagjának előbőre (orla) fölösleges része a testnek. Az attól való megszabadulás révén az ember részt vállal a teremtés művének generációkon túlmutató folytatásában.

Rámbám (Mose ben Majmon 1137-1204) a nagy zsidó filozófus szerint a körülmetélés célja, hogy „csökkentse a szenvedélyt, a túlzott érzékiségre való hajlamot”, ugyanakkor kifejezi és erősíti a zsidó nép összetartozásának érzését. „Az egyik legfontosabb szerepe a brisznek az, hogy legyen fizikai jel a zsidó férfiak testén, akik Isten kinyilatkozott igazságában bíznak. Egy idegen nem vesz magára ekkora fájdalmat csak azért, hogy haszna legyen belőle”.

Rabbi Elisá elmesélte tanítványának, rabbi Meir körülmetélésének történetét: 

„Apám meghívta britemre Jeruzsálem apraját, nagyját. Ott voltak a bölcsek is, Eliézer és Josuá vezetésével, és egy külön szobában Tóra magyarázatot adtak elő. Miközben a vendégsereg énekelt és verseket hallgatott, olyan hévvel magyarázták a Tórát, hogy úgy tűnt, mintha tűz venné körül őket. Apám azt kérdezte: „Uraim, csak nem akarjátok fölégetni házamat?” A két bölcs így válaszolt: „Mint tudod a Tóra tűzben adatott, hiszen le van írva: „Sináj hegye nagy tűzben égett.” (IV.M. 4/11.) Most, amikor a Tórával, a Prófétákkal és az Írásokkal foglalkozunk, az akkori örömtűz lobog felettünk.” Apám erre azt mondta: „Ha ilyen nagy a Tóra ereje, neki szentelem fiam.” (Talmud Jer. Chahiga2/1)

A körülmetélés metafizikai értelme valóban ez: „Szenteljétek meg magatokat, és viseljétek a szentséget testeteken, hogy imádságaitokat elfogadják: én vagyok az Úr, aki megszentel titeket.” (Joma 17b:9)