„Két nép van a te méhedben és két nép válik szét belsődből...”

Szerdócz Ervin rabbi a TOLDOT hetiszakasz kapcsán a Talmud különleges magyarázatait idézi, amely Izsák és Rebeka ikerfiai közül Jákobot gyakran a zsidókkal, Ézsaut pedig a római hatalommal azonosítja.

Rási (Slomo Itzhaki 1040-1105, Troyes), a nagy Tórakommentátor szerint a „gojim” („népek") a héber szövegben úgy is olvasható: „géjjim”: azaz „előkelők”. Egyik közülük Marcus Aurelius, a filozófus római császár volt, aki a rabbinikus irodalom szerint rokonszenvezett a zsidókkal. A másik Jehuda ben Simon Gamliel, más néven Juda haNászi, a „fejedelem”, a Misna szerzője, aki a császár személyes barátja volt.

A Talmud szerint „előkelők voltak, mert sem retek, sem saláta nem hiányzott soha asztalukról, akár száraz, akár esős évszak volt.”

A két személy élete már csecsemőkorukban összefonódott. A rómaiak törvénye tiltotta a körülmetélést. A törvény betartását ellenőrző hatóságot az előző császár, Antonius Pius anyja úgy játszotta ki, hogy fiát, a jövendő császárt mutatta meg, hogy nem történt meg a circumcisió.

Marcus Aurelius gyakran kérte ki rabbi Jehuda véleményét, amit sem a rómaiak, sem a zsidók nem néztek jó szemmel. Rabbi Jehuda azonban megtalálta módját, hogy úgy adjon tanácsot, hogy az egyiknek se ártson.

Egyszer a császár két törvényt tervezett. Az egyik arról rendelkezett, hogy a fiát, Commodust nevezzék ki örökösének, a másik arról, hogy adják meg Tiberiásnak a szabad városi jogot. Aggódott, hogy egyiket sem fogják elfogadni. Kikérte Rabbi Jehuda véleményét és tanácsát. Mit tett a rabbi? Hívott két szolgát, egyiket a másik nyakába ültette, a fennlevőnek adott kezébe egy galambot és utasította, hogy röpítse el a galambot. Ebből a császár megértette, hogy érje el, hogy fia császár legyen, majd hagyja meg, hogy ő adjon szabad városi rangot Tiberiásnak.

Máskor a császár panaszkodott, hogy a szenátus tagjai, a patrícius családok fejei mind vaskalapos öregek, akik állandóan megnehezítik a kormányzást. Egyszer az államkassza nagyon rossz helyzetben volt, és a császár küldöncöket menesztett a rabbihoz, hogy tanácsot kérjen tőle. Jehuda kivitte a küldöncöket a kertbe, egyenként kihúzta az érett retkeket és fiatal hónapos retkeket ültetett helyébe. Az elámult küldöncök válaszlevelet is vártak, de a rabbi levél nélkül küldte őket vissza a császárhoz. A filozófus császár látva, hogy nem kapott válaszlevelet, kikérdezte őket. Miután azok elmondták, hogy mi is történt, megértette, hogy egyenként szabaduljon meg az öreg  szenátoroktól és ültessen fiatalokat a helyükbe.

A császár vélhetően elsajátította Jehuda rabbi stílusát. Ugyanis amikor a rabbi a Misna megszövegezésével foglalkozott, küldöncök zavarták meg munkájában. Elmondták, hogy a császár sok aranydénárt küldött a rabbinak ajándékba. A rabbi, aki maga is gazdag ember volt, azt mondta, hogy nincsen szüksége az adományra.
– Tedd csak el – üzente a császár –, mert azok, akik utánad jönnek, odaadják  adó formájában azoknak, akik utánam jönnek. 

Úgy is lett. A Commodus utáni polgárháborúban ugyanis elvették Tiberiástól az adóra nem köteles városi státust és adóra kötelezték.

(Ávodá Zárá 10. alapján)