Eger és a zsidók: a törököktől Baumhorn Lipótig

A hevesi megyeszékhelyről a zsidóknál előbb jut eszébe minden érettségin átesett magyarnak a hódító iszlám – az Egri csillagok miatt is – és az, hogy katolikus érseki székhely. (Eger városa papok városa, papok járkálnak ott fapapucsaban, tanítja a magyar nóta... ennyi mostanra elég is lesz belőle). A dolgok ezúttal is összefüggenek – tudjuk meg a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár aktuális magazinjából.

A török hódoltság idején, amelyet csak másfél évtizeddel tudott elodázni a Gárdonyi által megénekelt nagy győzelem, sok zsidó élt a településen, akik aztán a 17. század végén a törökkel együtt távoztak. Tudható a spanyol kiűzetés történetéből is, hogy ekkoriban az iszlám jobban tolerálta a judaizmust a kereszténységnél. A következő, másfél évszázados periódusban Egerben nem lakhattak kálvinisták és zsidók.

Az első betelepülő Schwartz István volt a reformkor idején, 1840-ben. A villámgyorsan kialakuló közösség hamarosan felépítette vallási intézményeit: ebben a korszakban építik fel a régi zsinagógát, amely ma is áll még, a város kulturális intézményeként.

A neológia soha nem gyökeresedett meg a városban, a status quo ante és az ortodox hitközség mellett labdába sem rúghatott, hiába, hogy az új zsinagógát a szegedi neológia ékkővének tervezője, Baumhorn Lipót álmodta meg a huszadik század második évtizedében, az egri zsidóság aranykorában.

A háborúk kora meggyengíti, aztán a holokausztban és az utána következő időkben végleg elpusztítja az egri közösséget, az új zsinagógát lebontották a létező szocializmus évei alatt. A régi tanúskodik csak a reformkori új kezdetekről a városi épületek közül.

A Magyar Zsidó Múzeum digitalizált iratai között böngészhetik ​a régi egri hitközségi dokumentumokat is, közte a régi hitközségi alapszabályt, a hevra kadisa nyilvántartását, izgalmas és kevéssé érdekes iratokat, közte a meghívót az egri új zsinagóga 1913-as felavatására is.

A digitalizált iratoka a Hungaricana oldalán / IDE KATTINTVA érhetők el.