Minden erőszak teljes elvetése: a dzsaina szerzetesek és a Tóra – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 19 óra 05 perckor köszönt be, a királynő holnap este 20 óra 08 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Softim (Mózes 5. 16:18-21:9.) hetiszakaszt olvassuk. Jó szombatot minden kedves hittestvérünknek.

„mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?” (Mózes V. könyve, 20, 19)

A Tóra háborúról beszél és a háborús jogra tanít, amikor a fenti szavakhoz ér. Óvnunk kell a pusztítás idején is a gyümölcstermő fákat, akik nem avatkoznak az emberek konfliktusaiba. A természet közönyös irántunk és, ha minden jól megy, túlél minket. Életünk elsődleges kerete, színtere, amelyet a modernitás nagy mítoszainak tévedéseivel szemben, nem kell és nem is lehet legyőznünk. Meg kell találnunk, a mostani elképzeléseinknél sokkal szerényebb, helyünket benne.

A Tóra nem önnön jóságukba szerelmes széplelkek olvasmánya – láttuk, háborúról beszél és a radikális erőszakmentességen nem azt érti, hogy ne kéne megpróbálnunk megvédeni magunkat és mindazokat, akiket ránk bíztak, akikért felelősek vagyunk. Csak arról van szó, hogy nekünk, magunknak nem lenne szabad veszélyeztetnünk a legkisebb, legjelentéktelenebb életet sem. Az öncélú pusztítás tilalmát vezeti le a zsidó vallásjog a gyümölcsfák védelmének előírásából.

A középkori Széfer háHinuh (A tanítás könyve) szerint: „a jámbor ember vigyáz arra, hogy még egy mustármagot se veszejtsen el erről a világról”. A jámbor ember az élet minden megnyilvánulását óvja, jámbornak lenni a teremtett világ meghatott óvása, a létezése felett érzett öröm megnyilvánulása, amely minden lépésünket irányítja. Ha van is gazdasági megfontolás, a pazarlás tiltása a gyümölcstermő fák óvása mögött, nagyon is van ezen messze túlmenő, ma úgy mondanánk, ökológiai megfontolás is mögötte, ahogy a modern ortodoxia talán legfontosabb egyeteme, a Yeshiva University fontos néhai vezetője, nemzedéke egyik óriása, Norman Lamm rabbi is hangsúlyozza. És ő is úgy gondolja, hogy ideje minél inkább kiterjeszteni a felesleges pazarlás, pusztítás tilalmát. És így, a Tóra szövegének legszigorúbb olvasásával eljuthatunk a dzsaina szerzetesek gyakorlatához.

A dzsainizmus, noha követői szerint örökké eleven igazságok közvetítője, önálló vallásként a Buddha kortársaként fellépő Máhávirá tanításaira alapul, megvilágosodottjainak egyik legfontosabb belátása a teljes erőszakmentesség mindazzal szemben, ami nem bánt minket, az élet minden megnyilvánulásának feltétlen tisztelete.

A dzsaina szerzetesek azok, akik seprűvel tisztítják meg az utat, amerre lépnek, hogy véletlenül se taposhasson rá egyikük sem az előttük járó rovarokra, még növényt is csak olyat esznek, amelynek életét meghagyja, ha táplálékká válik, krumplit, hagymát nem fogyasztanak. A dzsaina szerzetesek feltétlen odaadása a Teremtés iránt nem lehet követelmény, csak példa, inspiráció azoknak, akik szeretnék nagyon komolyan venni a Tórát.