József és Júda, a bibliai közösségépítők: a megbocsátóbuli – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 15 óra 38 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 16 óra 49 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Vájigás (Mózes 1. 44:18-47:27) hetiszakaszt olvassuk. Jó szombatot minden kedves hittestvérünknek!

Igen, lehet. Le lehet tenni végül a terheket, amelyeket a családtörténetünkből, a családunkból hozunk magunkkal és megtanulhatjuk úgy is szeretni egymást, hogy közben ne menjünk tönkre. A múlt megváltoztathatatlan, de megbocsátható. És vannak közösségek, amelyekben tényleg mindenki otthon érezheti magát.

A sorozat forgatókönyvírói mindig figyelnek, nem engednek a feszültségből. Az előző hetiszakasz végén megtudták, hogy Benjámint, akit József egy gonosz trükkel serleglopási ügybe kevert (becsempésztek egy serleget a szatyrába), életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ők megint eggyel kevesebben vannak, Ráhel másodszülött gyermekét sem látja többé viszont Jákob, a részrehajló szeretetű aggastyán. Itt kapcsolódunk be újra

És ekkor előlép valaki, hogy megbocsátást kérjen és cserét javasoljon. Júda azt indítványozza, hogy inkább tőle vegyenek el minden reményt, ő kapjon életfogytot, és Benjámin mehessen haza a papához újra. Nem fiatal ember már, felnevelte a gyerekeit és volt egy lány, akivel nagyon csúnyán bánt, amikor egy időre elhagyta a családját, amelynek légkörét megülte egy be nem vallott, súlyos bű, József eladásának levegője (akit érdekel, Mózes 1. könyve, 38.fejezet). Amikor szembesült azzal, mit tett, nyilvánosan bocsánatot kért és elégtételt adott neki. Sokat gyakorolta a bűnök jóvátételét, volt mit, és most – szó szerint – „beleáll” a helyzetbe, a hetiszakasz címe azt jelenti, előlépni, „beleállni” valamibe.

Feltűnően hosszan beszél egy halott fiúról és arról, hogy az ő története nem ismétlődhet meg többet, József pedig elővette az apjától eltanult, híres családi bőgést, és lezárult az ősatyák traumatikus családtörténete végre. Elkezdődött a fáraó palotájában a könnyes megbocsátóbuli (amely nem jöhetett volna létre, ha nincs a lány, aki rávezette Júdát arra, miket művel, ő, persze, nincs itt, a lányok nincsenek előtérben, de aki figyel, látja, hogy nélkülük a megbocsátás nem születhetett volna meg).

És innentől kezdve nem volt már érdekes, ki az elsőszülött és ki nem az, kinek kicsoda az anyukája, ki mit művelt előzőleg. Nincs többé családi háziverseny az elsőszülöttségért, azért, hogy ki viszi tovább Ábrahám örökségét, ki az igazi. Ők lesznek Izrael 12 törzse együtt, a bűnösebbek és az ártatlanabbak, a földönfutók és a fáraó helytartója egyszerre. Ábrahám öröksége innentől a hierarchikus, elnyomót és elnyomottat egyaránt tönkretevő kényszerközösségek felváltása ezzel a befogadó, önfeláldozó testvériséggel.

Olyan zsidó közösségeket kell együtt építenünk, amelyek nem azt kérdezik először a csatlakozóktól, honnan jöttek, ki volt az anyjuk, mennyire maradtak közel a hagyományhoz, vagy távolodtak el tőle, mit tudnak róla és mit nem. Akárki jön, a 12 testvér hagyományának örököse és ez pont elég.

József, a megmentő, egyiptomi ruhákban járt, egyiptomi szokásokat vett fel és egyiptomi asszonyt vett feleségül és a Tóra mindezt a legderűsebb nyugalommal közli. Egy nehéz pillanatában egyenesen azért ad hálát még jóval a kibékülés előtt, hogy Isten elfelejtette vele az apai házat. Csak Istenről magáról nem feledkezik meg soha a szöveg szerint, és ez elégnek is bizonyul számára végül.

Ahogy most is éppen elég, nekünk is.

Békés szombatot kívánunk!