Jól élni kilátástalan időkben: add nekem Javnét és bölcseit

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 8 óra 23 perckor köszönt be, a királynő holnap este 9 óra 41 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a Mátot-Mászé hetiszakaszokat (4Mózes 30:2–32:42, 33–36) olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Amikor a politikai horizont elsötétül, nincs alternatívája annak, ami adott, rémes és kilátástalan, ki kell vonulni, közösségeket teremteni az aktuális történelmen, az aktuális lehetőségeken túli célokkal. Ahogy elődeink, a rabbik mentették át a judaizmust nekünk Jeruzsálem pusztulásának idején.

Szombaton Áv havába lépünk, az év egyszerre leggyászosabb és legreménytelibb hónapja köszönt ránk. A jeruzsálemi Templom pusztulásához vezető gyászidőszak utolsó napjai ezek, Áv elsejétől kilencedikéig. Ez az időszak, amikor lényegében minden, ami fontos volt a judaizmus számára, megsemmisült, az újjászületés idejévé lett, mert kiderült, hogy lehet államiság nélkül, központi kultuszhely, pompás épület nélkül, minden anyagi és hatalmi feltételtől megfosztva, egyedül a Tóra, a tanulás révén is kapcsolódni a Végtelenhez, akár kétezer év hosszán keresztül is.

Az ostromlott, haldokló Jeruzsálemből a Talmud elbeszélése szerint kalandos körülmények között kicsempészték a korabeli rabbik szellemi vezetőjét, aki a legenda szerint a római tábor vezére, Vespasianus elé kerül és megjósolja neki, hogy nemsokára császár lesz belőle, jóslata azonnal be is igazolódik (küldött jő). A császár megkérdezi hálából a hihetően népe és hite utolsó óráit szemlélő tanítót, mit tehet, tehet-e valamit érte. A híresen szerény és öntudatos válasz úgy hangzik: add nekem Javnét és bölcseit (Gittin Traktátus 56b). 

Engedj elvonulni innen minket békében, hogy a Tórát tanulmányozhassuk egy félreeső helyen, a világnak, amely most a Te világod, egy apró perifériáján. Hagyjál minket élni, hagyjál békén, együtt lenni egymással és a Tóra tanításával. Istennel. Nincs Rád szükségünk és nincs szükségünk a pénzedre, a hatalmadra, a világodra. Csak a kis Javne kell és a barátaim, a tanítványaim szava. Add nekünk Javnét és bölcseit és felejts el aztán bennünket.

Ez a mondat lényegileg hasonló ahhoz, amit állítólag Diogenész felelt Nagy Sándor hasonló kérdésére: ne fogd el előlem a napot – csak kevésbé éles, taktikusabb, bölcsebb. Nem akarja megsérteni Vesapasianust, mert tényleg nem érdekli, még ennyire sem, Javnét viszont reméli és félti.

Vannak idők, kilátástalan, reménytelen idők, amikor a horizont tartósan elsötétül. Ilyenkor az, aki tényleg tenni és használni akar, nemigen tehet mást, mint hogy kivonul a politikai arénából, és közben tudatosítja magában, hogy nem veszett el minden. A legfontosabb megőrizhető, ha van egy aprócska hely, a mindenkori Javne és vannak társak, akik nem a mindenkori vespasianusokra, ostromlókra és uzurpátorokra figyelnek, hanem az Örökkévaló szavára, aki azt kéri, építsetek a megígért földön igazságos társadalmat, olyat, amelyben én is köztetek lakozhatok. 

Ha ez lehetetlenné válik, ha a megígért föld elvész, ha a gonoszság erősebb nálunk, akkor meg kell csinálunk a Javnéinket, tanulnunk kell egymástól, vigyázni egymásra, felelősséget vállalni másokért, ahogy és amennyire lehet. Ez nem a felelősség elhárítása, éppen a számonkérhető felelősség felvállalása.

Igen, rámehet az életünk, mert nem csak a vespasianusok ideje jár le előbb-utóbb, hanem mindannyiunké. De a történet tovább tart nálunk. Johánán ben Zákkáj tizenkilenc évszázada élt. Ő maga már réges-régen nincs sehol, haláláról megrázó tudósításban számol be a Talmud. Ahogy nincs sehol nem csak Vesapasianus, de a Római Birodalom hatalma sem. A híres mondás Javnéről és bölcseiről, a zsidó hit és tanulás kultúrája, a Tóra ma is eleven. 

Aki megtalálja és megalapítja a maga Javnéjét és megtalálja-elhívja, kitanítja hozzá bölcseit, az tartósabb és erősebb lesz az agresszoroknál végül, akik csak látszólag nyernek mindig.

Add nekem, illetve teremtsük meg önmagunknak Javnét és bölcseit, és akkor élhet majd a remény, túl az elsötétülő horizonton.

Jó szombatot!