Miért lett Heródes halálának napja ünnepnap a zsidóság számára?

2022. November 30. / 16:06


Miért lett Heródes halálának napja ünnepnap a zsidóság számára?

Ma este beköszönt kiszlév hónap hetedik napja, amely a hagyomány szerint Heródes király (uralkodott i. e. 40-től i. u. 4-ig) halálának napja. Az edomi származású, véreskezű királyt a zsidók annyira megvetették, hogy halálának napját ünnepnappá nyilvánították. De mivel „érdemelte ki” Heródes ezt a gyűlöletet, ha egyszer éppen ő volt az, aki felépíttette a harmadik Szentélyt? Egy kis történelmi összefoglaló következik.

Azt mindenki tudja Heródesről, Judea királyáról, hogy kegyetlen uralkodó volt, aki a rómaiak kegyéből került hatalomra, és az ő uralkodása alatt épült föl a harmadik Szentély. Azt már kevesebben tudják, hogy amikor az i. sz. 4. évben meghalt, méghozzá kiszlév havának hetedik napján, akkor a zsidóság ezt a napot megünnepelte – így a hagyomány máig megőrizte Heródes halálának pontos dátumát.

De nem árt megvizsgálni kissé közelebbről, hogy Heródes miért lett oly gyűlölt uralkodó, hogy a halálának napja ünnepnappá lett. Ahhoz, hogy jobban megértsük a Heródes iránti gyűlöletet, vissza kell mennünk időben az uralkodását megelőző évekre, arra az időszakra, amikor a Hasmóneus-Makkebeus dinasztia utolsó tagjai voltak hatalmon. 

Komoróczy Géza professzor Judea története a hellenisztikus korban című művéből tudjuk, hogy i. e. 76-tól 67-ig Salome királynő uralkodott Judeában, aki második férjének halála után került hatalomra. Magabiztos és erélyes vezető volt, de – nő lévén – főpap nem lehetett, ezért ezt a méltóságot az egyik fiára, Hürkanoszra ruházta. Volt egy másik fia is, Arisztobulosz, és a két testvér – anyjuk halála után – azonnal fegyverrel támadt egymásra. 

Mint a professzor írja: Jerikónál Arisztobulosz győzött, és Hürkanosz nemcsak hatalmi igényéről mondott le, de főpapi tisztséget is átadta fivérének. De Hürkanosz a harcot nem adta fel a trónért: az edomi származású Antipatrosz (a későbbi Heródes király apja) kitartásra biztatta, és katonai szövetséget kovácsolt Arisztobulosz ellen. Hürkanosz e katonai szövetséggel ostrom alá vette Jeruzsálemben a Templom-hegyet, ahová Arisztobulosz bezárkózott. 

Ekkor lépett színre a Római Birodalom, méghozzá Pompeius hadvezér és annak féltestvére, Marcus Aemilius Scaurus személyében. Marcus Aemilius Scaurus az Arisztobulosztól kapott tetemes összegű ajándék viszonzásául felszabadította a Templom-hegyet az ostrom alól. 

Nem sokkal később Pompeius Damaszkuszban sorra fogadta az egymással viszályban álló és az ő támogatásáért folyamodó zsidó küldöttségeket: Arisztobuloszt, Hürkanoszt és a mindkettejükkel szemben álló ,,nép" követeit. Utóbbiak határozottan a királyság ellen nyilatkoztak. 

Pompeius színe előtt Hürkanosz tengeri kalózkodással is megvádolta Arisztobuloszt: ennyi elég is volt Pompeiusnak. A római hadvezér felszólította Arisztobuloszt, hogy adja át a várait a rómaiaknak, és amikor az ellenállt, Pompeius katonai erővel vetett véget a testvérek viszályának. Jeruzsálem elfoglalása után Arisztobuloszt gyermekeivel együtt fogolyként vitte Rómába, diadalmenetében ők is a foglyok között vonultak fel, a trónjáról letaszított Arisztobulosz királynak Pompeius szekere előtt kellett vonulnia. A foglyok között vonult Arisztobulosz fia, Antigonosz is, aki később még szerepet kap a történetben.

Az újonnan felállított Syria provincia első kormányzója Marcus Aemilius Scaurus lett i. e. 65-ben. Pompeius a tengerparton és a Jordántól keletre eső területeken a görög városoknak szabadságot és önrendelkezést adott, ezzel egyidejűleg elcsatolta Judeától, és Scaurus fennhatósága alá rendelte őket. Az ország maradékában helyreállította Hürkanosz főpapi hatalmát, de adót rótt ki rá. Iulius Caesar megengedte Hürkanosznak Jeruzsálem falainak helyreállítását, s országához visszacsatolta a tengerparti síkságot és Jáfó kikötőjét. 

Az ország erős embere azonban a már említett Antipatrosz volt procuratori rangban, ami azt jelentette, hogy ő rendelkezett a hadsereg felett. Két fiát, Phaszaélt és Héródészt (Heródest) tábornokká nevezte ki, az előbbit Jeruzsálembe, utóbbit az északi területekre, azaz Galileába.

Ám ezután a párthusok hadjáratot indítottak Róma ellen, ami elsodorta a Római Birodalom syriai szövetségeseit is, s ezzel véget ért Hürkanosz uralkodása. A párthusok Hürkanosznak még a fülét is levágták, megcsonkítva ugyanis – a zsidó vallási törvények értelmében – soha többé nem tölthette be a főpapi méltóságot. Antipatrosz két fia közül Phaszaél tábornok öngyilkos lett, míg Heródes Rómába menekült. 

Így került hatalomra a már említett Antigonosz, azaz Arisztobulosz fia, az utolsó Makkabeus-Hasmoneus király, akit korábban fogolyként hurcoltak Rómába, de ahonnan az apjánál hamarább bocsátottak szabadon. Antigonosz a párthusok támogatásával lett király i. e. 37-ben, igaz, pénzeinek héber feliratában nem a királyi, hanem a főpapi címét használta. 

De Heródes a rómaiakkal összefogva megtámadta az utolsó Makkabeus- Hasmoneus királyt, és ki is végeztette. Ezután a párthusok Heródes ellen fordultak, aki Arábián és Egyiptomon át Rómába menekült. A római szenátus Heródest kinevezte Júdea királyának, hadsereget adott mellé, és a római légiókkal Heródesnek sikerült legyőznie a pártusokat. Így került hatalomra i. e. 40-ben.

her.jpgHeródes szobra

Komoróczy professzor művéből az is tudható, hogy Heródesnek a hatalmi legitimációjához eleinte fontos volt a Hasmoneus kapcsolat, ezért az általa kivégeztetett Antigonosz unokaöccsét nevezte ki főpapnak, míg Antigonosz unokahúgát, a gyönyörű Mirjamot pedig feleségül vette. De mivel a nép kedvelte az új főpapot, az annak népszerűségét irígylő Heródes egy sátoros ünnepen belefojtatta a Holt-tengerbe. Hasonló sors várt Mirjamra is, akit szintén megöletett, a tőle való két fiával együtt. 

A történetírók szerint élete végén, amikor már haldoklott, Heródes a teste egész felületén égető viszketést érzett, bélgyulladása volt és feldagadtak a lábai. A bizalmasai azt mondták neki, hogy a legidősebb fia, Antipatrosz akarja megmérgezni, ezért a tébolyodott Heródes a legidősebb fiát is megölette, majd öt nap múlva ő maga is meghalt, méghozzá – mint azt a zsidó hagyomány megőrizte – kiszlév hónap hetedik napján.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek