03.31. 18:53, kimenete: 04.01. 19:59 
A II. világháborúban hatezer magyar munkaszolgálatost – köztük Radnóti Miklóst – vittek a szerbiai Borba, döntő többségük zsidó volt, két százalékuk a katonai szolgálatot elutasító kisegyházak tagjaiból, Jehova Tanúiból, reformadventistákból és nazarénusokból állt. Onnan 3400 embert 18 nap alatt hajtottak el a 360 kilométerre lévő Cservenkába. A következő napok a holokauszt és a magyar történelem legvéresebb napjai közé tartoznak. A tettesek büntetlenül megúszták – írja Csapody Tamás a Telex.hu portálon.
– 1943-ban és 1944-ben összesen hatezer magyar munkaszolgálatost vittek a szerbiai Bor községbe. Ide hurcolták el Radnóti Miklóst is, akit az egyik hegyekben lévő altáborban tartottak fogva. Itt, a Žagubica kisváros felett lévő „Lager Heidenau”-ban írta verseit, ami a Cservenkán keletkezett Razglednicák című híres versével együtt halálát követően jelent meg a Bori notesz címet viselő kötetben – olvasható Csapody Tamás írásában, amely ma, a holokauszt nemzetközi emléknapjára időzítve jelent meg a Telex.hu portálon.
Az írás így folytatódik: „Mire a magyar munkaszolgálatosok megérkeztek, a németek már elfoglalták Jugoszláviát, így a színesfémekben gazdag bányavidék is a német hadiipari célokat szolgálta. A munkaszolgálatos századok 98 százaléka zsidó volt, míg két százalékuk a katonai szolgálatot elutasító kisegyházak tagjaiból, Jehova Tanúiból, reformadventistákból és nazarénusokból állt. Mindannyian magyar katonai felügyelet alatt éltek a bori táborokban, a bányákban és a bor környéki hegyi vasútépítésen pedig a német katonai szervezet, az Organisation Todt (OT) irányítása alatt dolgoztak".
A bori gyalogmenet útja Bortól Cservenkáig és tovább – Forrás: Csapody Tamás gyűjteménye – via Telex.hu
A keleti fronton történő változások aztán a jugoszláv–román–bolgár határ közelében lévő bori bányavidék sorsát is megpecsételték, Magyarország ezért kénytelen volt visszarendelni a munkaszolgálatos századait. A mintegy 3400 emberből álló első csoportot, köztük Radnótit, 1944. szeptember 17-én indították el Borból.
A Borból való indulás utáni 18. napon, körülbelül 360 kilométer megtétele után, 1944. október 5-én érkeztek Cservenkába, ebbe a nyugat-bácskai településre. Ezáltal egy németek által megszállt Bácskába, de egy magyar közigazgatás alatt álló, 90 százalékban svábok lakta településre értek. A gyilkosságok és szökések miatt az induló létszámhoz képest néhány száz fővel kevesebb, mintegy háromezer munkaszolgálatosból állt a csoport.
A Jevoha Tanúit a zsidókkal együtt a cservenkai téglagyárakban, míg a nazarénusokat a helyi parasztházakban helyezték el. A munkaszolgálatosok őrzését a magyar katonáktól a helyi német katonák vették át, a következő napok pedig a holokauszt és a magyar történelem legvéresebb napjai közé tartoznak.
1944. október 7-én éjszaka mintegy 700-1000 bori zsidó munkaszolgálatost végeztek ki a téglagyárak különböző pontjain. A Cservenkáról továbbindított, túlélőkből összeállított gyalogmenetekből a német katonák Zomborig, majd a korabeli országhatárokig újabb, legalább 400 embert gyilkoltak meg. Így összesen 1100-1400 bori zsidó munkaszolgálatos lelte halálát ebben a térségben.
A Német Szövetségi Köztársaságban, illetőleg Németországban 1958 és 2001 között nyomozást indítottak a Cservenkán és az országutak mellett történt tömeggyilkosságok német elkövetői után.
A kihallgatott német katonák közül 44-ről állapították meg, hogy összefüggésbe hozhatók a tömeggyilkosságok elkövetésével, ők mind a Németország határain kívül élő, azaz népi németekből álló Waffen-SS katonái voltak. A kihallgatott SS-tagok közül többen elismerték, hogy munkaszolgálatosokat kísértek a tetthelyre, mások őrséget adtak, megint mások pedig szemtanúként voltak jelen.
Végül azonban minden gyanúsított büntetlenül halt meg, így a tömeggyilkosságért helyi szinten elsődlegesen felelős Hermann Fogy SS-hadnagy is, aki náci bajtársai körében hunyta le szemét a luxuskörülményeket nyújtó egyik bajorországi öregotthonban 1993-ban.
Csapody Tamás cikke teljes terjedelmében itt olvasható.
