Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (146. rész) – Gábor Mátyás és Garam Sándor

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Két olyan szobrászt mutatok be a rendelkezésünkre álló csekély mennyiségű adat segítségével, akiknek az életpályája bár különböző volt, de életük befejezése nagyon hasonlóan alakult. Mindketten a holokauszt áldozatai voltak.

Gábor Mátyás (Kisújszállás, 1891. december 1. – 1944.)

Tizenhárom évesen az Iparművészeti Főiskolán, majd két és fél évig a Stróbl-Radnai Mesteriskolában képezte magát. 1915-től rendszeresen szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain.

Neve először – Bán Pál szobrász-kollégájáéval együtt – 1921 júliusában jelent meg napilap híradásában, amikor a Népszava írt két amerikai személyiséget ábrázoló plakettjük felavatásáról. A következő években részt vett csoportos kiállításokon. Plaketteket és szobrokat egyaránt készített. A tavaszi és téli tárlatokról beszámoló újsághírekben rendszerint ott volt dicsérőleg a neve. Ennek jó példája egy 1927. decemberi cikk a Pesti Naplóban, amely így fejeződött be: „… Gábor Mátyás komoly munkái adnak még súlyt a szobrászok népes csoportjának.”

1927 januárjában, egy több lapban is megjelent hirdetés tudósított arról, hogy „Gábor festő- és szobrásziskola” nyílik a Mexikói úton. További működéséről nem találtam információt.

1928-ban avatták fel Mezey Ferenc, az Izraelita Országos Iroda volt elnökének síremlékét, amelyet Gábor készített. Az 1930-as évek elején az újságok évente számoltak be arról, hogy valahol bemutattak egy általa készített portrészobrot. Ehhez kapcsolódott a Pesti Napló 1938. augusztusi beszámolójának egy részlete: „[Bevetődtem…] Gábor Mátyás műtermébe, ahol nagy ámulatomra mai magyar írók egész kis szoborgalériáját láttam. Ott van készen a remekbe készült szobra Babits Mihálynak, Heltai Jenőnek, Komáromi Jenőnek, Schöplin Aladárnak, Kárpáti Aurélnak, Mohácsi Jenőnek … munkában van még egy csomó magyar írónk szobra…”

Az OMIKE Művészakció I. képzőművészeti kiállításán szerepelt két szobrával.

Garam Sándor (Újpest, 1882. november 1. – Újpest, 1944.)

1910-1914-ben Ligeti Miklós, majd Radnai Béla növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. Először az 1913–1914. évi téli tárlaton jelentkezett két tanulmányfejjel, 1913–1922. között pedig a Műcsarnokban állította ki tanulmányfejeit. „Erőteljes portrékat” alkottak Kisfaludy-Stróbl Zsigmonddal – ahogy a Pesti Napló fogalmazott 1913 novemberében megjelent ismertetésében.

1914-től 1916-ig tüzérként a frontokon harcolt. Nincs hír a háború utáni tevékenységéről jó hosszú ideig.

Az 1930-as években egy időre az USA-ba települt át, majd 1932 októberében a Nemzeti Sport egy rövid beszámolót írt a szellemi olimpiáról (?), amelyben ez a rejtélyes mondat volt található: „Garam Sándor Buenos Aires-ben kiállított ’Portré’-ja és műcsarnoki aktkompozíciói a szellemi olimpiászon második szobrászainknak szolidáris, méltó momentumai.”

Furcsa módon két hónappal később egy másik sportújság, a Sporthírlap tudósított róla: „Garam Sándor szobrászatunk formanyelvét tette Amerikában is népszerűvé.”

Az 1934-es tavaszi Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon ő is kiállított, tehát feltehetően addigra hazatért. Még ebben az évben a volt tüzérezrede bajtársi összejövetelén felkérték egy, az ezred halottainak emléket állító mű elkészítésére. Arról nincs információ, hogy ez valaha is elkészült volna.

Az OMIKE Művészakció három képzőművészeti kiállításán vett részt 1939-ben, majd 1941-ben és 1942-ben.

Munkaszolgálatosként halt meg 1944-ben Újpesten.

Képek:

1.) Gábor Mátyás fotóportréja. A magyar feltámadás lexikona. Budapest, 1930.
2.) Színházi Élet, 1923. 07.
3.) Ady tanulmány. MILEV, OMIKE Művészakció 1. képzőművészeti kiállítás, 1939.
4.) Garam Sándor fotóportréja. Czeigler – Clauser: A magyar tüzérség története. Budapest, 1939.
5.) Plakett Ribáry Géza arcmásával, 1939. Darabanth Aukciósház