Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (143. rész) – Sándor Frigyes

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Sándor Frigyes 1905 áprilisában született Budapesten.

Az Egyenlőség című újság 1922. január 21-én beszámolt a makói Izraelita Nőegylet jótékonysági koncertjéről, ahol nagy sikert aratott a „fiatal Sándor Frigyes hegedűjátékával”. Ezután néhány évig a főgimnáziumi és zeneművészeti főiskolai évek következtek a fiatalember számára. 1924. márciusi hangverseny-fellépésekor az erről tudósító lapok már hegedűművészként említették, egy évvel később pedig, 1925 februárjában így lelkesedett érte az Ország-Világ: „Sándor Frigyes intézeti növendék nagyszerű hegedűjátéka ámulatba ejtette a hallgatóságot, amely két ráadást kapott az immár teljesen kész hegedűművésztől, akiről előbb-utóbb megtudtuk, hogy két év múlva immár birtokában lesz a Zeneakadémia művész-tanári oklevelének.”

1926-tól a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületben hangversenymesterként, majd 1933-tól segédkarmesterként tevékenykedett. Az aktív hangszerjátékról karbántalmai miatt fokozatosan le kellett mondania. Az 1930-as évek közepén már elismert karmester volt, számos együttest (pl. a Budapesti Női Kamarazenekart) vezényelt.

1938 februárjában egy csodakoncertjéről számolt be a Pesti Napló „Kivételesen szép és komoly hangversennyel ajándékozta meg ismét nagyszámú törzsközönségét Sándor Frigyes kitűnő együttese, a Budapesti Női Kamarazenekar. A műsor első felében csupa Mozart-muzsikát hallottunk: a nálunk még eddig előadatlan 338-as opusszámú C-dúr szimfóniát és a C-moll zongoraversenyművet. A szimfóniát Sándor Frigyes a mozarti szimfonikus költészetnek mély és biztos megértésével olyan gazdagon és plasztikusan kidolgozott, minden részletében mélyre világító és egyúttal nagyvonalúságában magával ragadó előadásban ismertette meg, hogy a közönség első hallásra felfedezhette ennek a mesterműnek minden szépségét. A zongorakoncertet pedig … Bartók Béla játszotta, méghozzá maga komponálta zseniális kádenciákkal.”

Ennek a kamarazenekarnak az 1939-es sorsáról így számolt be Sándor Frigyes a Képes Családi Lapok 1941. 31. számában:

„Furcsa meglepetés érte otthon [egy győri vendégszereplés után: H. L.] a zenekar nagyszerű igazgatónőjét Pátkay Lonkát, aki szinte lelke volt az együttesnek. Ajánlott levél érkezett a címére néhány aláírással. A levél lényege az volt, hogy többen, miután a zenekarban kirívóan nagy számban működnek zsidó tagok, nem hajlandók tovább az együttesben dolgozni. – Pátkay Lonka, aki a zeneművészetnek és nem a politikának volt a rajongója, feloszlatta a zenekart.”

Az OMIKE Művészakció megalakulásakor azonnal csatlakozott annak művészgárdájához. 1939 decemberétől 1944 márciusáig vezényelt a Hollán-utcai hangversenyteremben, illetve a Goldmark-teremben. Az ő vezényléséhez fűződött az a zenetörténeti esemény, hogy a kis Goldmark-teremben mutatták be 1941 decemberében, Magyarországon először Bartók Divertimentoját.

1939-ben az OMIKE zenekaránál ismerte meg Dénes Verát, akivel 1940-ben kötött házasságot, és akivel a nyilasuralom alatt hamis papírokkal bujkáltak a felszabadulásig.

A II. világháború befejezése után Sándor Frigyes az újjáéledő fővárosi hangversenyéletben (a Székesfővárosi Zenekar élén) jelentősebb karmesteri feladatokat kapott, valamint a megalakuló Fővárosi Zeneiskola-szervezet és az újrainduló Nemzeti Zenede tanára lett. A klasszikus zeneirodalomra alapozó Hegedű ABC első kötete 1949-ben jelent meg, és ezt követték a továbbiak is. A zeneiskolák átszervezése során Sándor Frigyes a korábbi Konzervatórium és a Nemzeti Zenede egyesüléséből alakult Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola vezetésére kapott megbízást. Karmesteri tevékenységét ez idő tájt sem hagyta abba; az intézmény ének-és zenekarával számos produkciót adott elő.

1963-ban szervezte meg a Liszt Ferenc Kamarazenekart, amelynek haláláig a művészeti vezetője volt.

1979. június 4-én hunyt el.

Képek:

1.) Fotóportré. 1940-es évek. Magán gyűjtemény
2.) Pesti Napló Képes Melléklet, 1938.
3.) Sándor Frigyes és Dénes Vera. Magángyüjtemény
4.) Film Színház Muzsika, 1969.