Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (139 rész) – Gonda József

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Gonda József színész Budapesten született 1901. október 5-én.

A Színművészeti Akadémián tanult és ott végzett 1922-ben. Vizsgaelőadása kapcsán jegyezte meg a Pesti Hírlap 1922 májusában: „Ernesto szerepét Gonda József játszotta nagy és igazi hatással. Komoly és költői jelenség a színpadon.”

Az Akadémia elvégzése után a Belvárosi Színházhoz szerződött. Itt nem dolgozott hosszú ideig, 1923 nyarán már egy erdélyi körúton szerepelt egy kabaré együttessel. 1923-24-ben a Renaissance Színházban, majd Győrött és Pápán játszott az ottani színtársulatok tagjaként. Első fellépéséről írta – egy színikritika keretében – a Nyugat 1923 februárjában: „Gonda József: zengő, gazdag orgánum, fiatal kora ellenére is kiforrott, nagy jövőjű művész.”

1924-ben nem újítottak meg szerződését a Renaissance Színházban. Szegeden folytatta pályáját, ahol a szegedi Rendkívüli Újság 1925 októberében így jellemezte a társulat új tagját: „Gonda József intelligens, fiatal színész.”

1927 januárjában Ungváron rendezett, erről a Ruszinszkói Magyar Hírlap számolt be. Még ebben az évben kezdődik kapcsolata a filmek világával, amikor is a Bismarck film prológját mondja el az Urániában. (1932 és 1937 között kapott kisebb szerepeket magyar hangosfilmekben.)

1927-1931 között az Új Színházban szerepelt. Folyamatosan színpadon volt, hol kisebb, hol nagyobb szerepekben. Az újságokban csupán a műsorközlésekkor tűnt fel a neve. Ritka kivétel volt 1930 decembere, amikor főszerepet kapott egy felújított színműben. A Pesti Hírlap ez alkalomból nem csupán a nevét írta le a többi szereplő között, de komolyan dicsérte is játékát:

„Gonda József, a színház fiatal művésze játszotta most a címszerepet. Gonda több szerepben feltűnt már, – elejétől fogva figyeltük – mint egyéni és gondos jellemzésre törekvő színész. A meghajszolt sorsú fiatalember alakításában kibontakozik emberábrázoló tehetsége. Tűz, lendület, extatikus lelkesség itatja át játékát és arcát, mozdulatain, hangja viharzásában, elhalkulásában benne vonaglik a 26 évesek sorsa, mai tragikuma.”

1931 végétől a Gellért Lajos vezette Magyar Színház Stúdiójába igazolt át. Bemutatkozása jól sikerült, legalábbis a Népszava az alakításával kapcsolatban a „tehetséggel” jelzőt használta.

1932 szeptemberében elnyerte a főváros 900 pengős ösztöndíját. 1939 végéig a Magyar és az Andrássy Színház tagja volt. Nemcsak egyszerűen szerződött színész volt, de fontos szerepekkel is megbízták.

1938 decemberében ott volt a neve azok között a fővárosi színészek között, akiket nem vettek fel a Színészkamarába. (Ennek ellentmondani látszik, hogy újsághír jelent meg arról, hogy 1942-ben fellépett a Vígszínházban.)

A Képes Családi Lapok 1941 októberében kis ismertető cikket írt Gonda József pályakezdéséről és az 1939 előtti éveiről. Ebben voltak olvashatók a következő mondatok:

„[Az Új Színháznak…H. L.] öt esztendeig volt tagja. ’Béla, aki 26 éves’, ’Dybuk’, ’Tüzek az éjszakában’ című darabok alakításában olyan hatalmas sikert ért el, hogy a kritika egyöntetű véleménye szerint, többet színész nyújtani nem tudhat. A kritika tévedett. Gonda Józsefet a Magyar Színház szerződtette, amelynek 1939 végéig tagja volt. ’Az Úr katonáiban’ és a ’III. Richardban’ lépett fel, ahol ragyogó alakításaival kirobbanó sikert aratott. Ez a két szerep volt talán életének legnagyobb teljesítménye.”

1940 és 1944 között az OMIKE Művészakció közönségét „kápráztatta el” – ahogy az előbbi cikk fogalmazott. Rendkívül sokat szerepelt és nagyon sok darabban formázott meg új és új jellemeket.

A holokauszt jelentette életútja végét, valamikor 1944/45-ben.

Képek:

1.) Fotóportré. OSZMI Archivum
2.) Színházi Élet, 1926. 9.
3.) Délibáb, 1931. 24.
4.) Fotóportré. hangosfilm.hu