„Nagyon nagy ember volt, egy csodálatos történet egyik főszereplője"

„Magyarország huszadik századi története a legrosszabb történetek egyike, a Vera tizennégyéves korában is meghalhatott volna a gettóban, de aztán az egyik legjobb magyar történet egyik főszereplője lett, egy történetnek, ami úgy kezdődött, hogy egyszer volt, hol nem volt, mégis hány éle lehet egy n csúcsú gráfnak, hogy még ne legyen benne háromszög" – így kezdődik az a blogbejegyzés, amely a napokban elhunyt T. Sós Vera matematikus emléke előtt tiszteleg.

Elhunyt T. Sós Vera matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A számelmélet és a kombinatorika nemzetközileg elismert, iskolateremtő kutatója 93 éves volt – adta hírül a Magyar Tudományos Akadémia honlapja. 

T. Sós Vera (Turán Pálné) Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Kutatási területe a számelmélet, a kombinatorika és a matematikai analízis. Híres eredménye az Erdős–Rényi–Sós-féle barátságtétel a gráfelméletben. Férje Turán Pál (1910–1976) matematikus, akadémikus.

Mint az MTA honlapja írja: „T. Sós Vera 1930. szeptember 11-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE matematika-fizika szakán végezte, majd több évtizeden át itt tanított, Magyarországon megalapozva a kombinatorika rendszeres oktatását. Az ő szemináriumain és az ő személyes irányítása alatt tanult az új kombinatorikus nemzedék szinte minden tagja. A matematikai tudomány doktora értekezését 1980-ban védte meg, az Akadémia 1985-ben levelező, 1990-ben rendes tagjává választotta.

T. Sós Vera úttörő eredményeket ért el és új kutatási irányokat indított a matematika két különböző ágában, a számelméletben és a kombinatorikában, azokon belül elsősorban az egyenletes eloszlás elméletében, illetve az extremális gráfelméletben. Tudományos munkássága, hazai és nemzetközi iskolateremtő és tudományszervezői munkája igen jelentősen járult hozzá a diszkrét matematika utóbbi fél évszázados, robbanásszerű fejlődéséhez".

***

A matematikus haláláról megemlékezett az Örülünk, Vincent? című, népszerű blog is, amelyben ez olvasható:

„Magyarország huszadik századi története a legrosszabb történetek egyike, a Vera tizennégyéves korában is meghalhatott volna a gettóban, de aztán az egyik legjobb magyar történet egyik főszereplője lett, egy történetnek, ami úgy kezdődött, hogy egyszer volt, hol nem volt, mégis hány éle lehet egy n csúcsú gráfnak, hogy még ne legyen benne háromszög.

Tudom, milyen hülye kérdés, kit érdekel, nem mindegy, hogy van háromszög vagy nincs, és most jön az első fordulat a posztban, én is így gondoltam valamikor. A Vera volt a kombinatorika tanárom az egyetemen, és tudtam, hogy rengeteg cikket írt az Erdőssel, meg már húszévesen is leesett, hogy milyen okos, csak én valahogy eldöntöttem, nagyon fiatalon, hogy majd fancy matematikával fogok foglalkozni, nem azzal, ami olyan mint a Kömal csak nagyban. Jó, nagyon-nagyon nagyban. Tudom, hogy hülyeség volt, de az akkor volt, most meg már öreg vagyok én is, és máshogy gondolkozom. Már a kisebbségi komplexusom is múlik, ami nagyjából akkor kezdődött el, sohasem fog teljesen elmúlni, és nem is kell, hogy elmúljon.

A magyar kombinatorika az olyan, mint a Puskáskocsisczibor, vagy a Kocsisránkischiff vagy az Esterházynádaskertész. Csak valahogy még szövevényesebb".

A nekrológ így zárul:

„És egyszer az amerikai egyetemi könyvtárban kiszúrtam a Veráék cikkét. Annyira fura volt, annyira más mint az én világom, de ugyanakkor mégis éreztem rajta a fancység nyomát, és alig kellett hozzányúlni, lényegében kész volt az egész, kijött belőle valami izgalmas, K-elmélet, az elég fancy, akkor nekem nagyon jól jött egy cikk abban az újságban. Aztán megírtuk a Verával az egész sztorit, lett vele egy közös cikkem egy jó kombinatorikás újságban.

Vera nagyon nagy ember volt, egy csodálatos történet egyik főszereplője. És biztos azt szeretné, hogy az a történet folytatódjon, úgyhogy húzzatok bele, drágáim".

A blogbejegyzés teljes terjedelmében ezen az oldalon olvasható.

(Címlapkép: T. Sós Vera 1988-ban. G. Fábri Zsuzsa fotója. Forrás: MTA KIK D 9470-9473. Digitalizálta: Kun Zsanett az MTA KIK mikrofilmtárából 2021-ben)