Emlékezzünk dr. Ungár Margitra, az első magyar női ügyvédre

A Tolnai Világlapja című, a maga korában roppant népszerű lap éppen 95 éve, 1928 január elején számolt be róla, hogy a Dolgozó Nők Clubja az ügyészévé és ügyvédévé választotta dr. Ungár Margitot. A Diósgyőrben zsidó polgári családban született Ungár Margit (1897-1969) volt az első nő, aki Magyarországon jogi diplomát szerzett: 1923-ban avatták jogászdoktorrá, majd 1928-ban tette le az ügyvédi vizsgát.

Dr. Ungár Margit az 1920-as évek elejétől gyakran szerepelt a magyar sajtóban úgy, mint „az első magyar ügyvédnő”, holott – mint az több  interjújából kiderül – ő maga nem szerette az ügyvédnő megszólítást. Ügyvédnek tartotta és nevezte magát, mert azt vallotta: hivatástudatában nem játszik szerepet a nemi hovatartozása.

Mivel ő volt az első nő Magyarországon, aki jogi diplomát, öt évvel később pedig ügyvédi képesítést szerzett, a diplomaosztójáról a Magyarország című lap is beszámol 1923-ban. Ezt írták:

„Ma avatták a jogtudományok első és előreláthatóan egyetlen magyar doktornőjét. Szegedről jelenti a Magyarország tudósítója.
Ma délben fél egykor avatták a szegedi Ferenc József Tudományegyetem aulájában a jogi tudományok doktorává Ungár Margit debreceni joghallgatónőt. 

Ungár Margit az első nő, akit Magyarországon a jogi tudományok doktorává avattak. Az egyetem auláját zsúfolásig megtöltő hallgatóság feszült figyelemmel hallgatta, amint a fehér ruhába öltözött Ungár Margit csengő hangon olvasta a rektorhoz intézett kérelmét, melyben kéri, hogy az egyetem fogadja őt a jogi tudományok doktorává.

Az esküminta fölolvasása után Szandtner Pál dr., a jogi kar dékánja üdvözölte az első női jogászdoktort, akit cum laude (dicsérettel) avattak föl. Ungár Margit a Magyarország szegedi tudósítójának elmondotta, hogy 1918-ban kezdte meg tanulmányait és miután két évvel később, 1920-ban a kultuszminisztérium visszavonta a női jogászdoktorokról szóló rendeletét, előreláthatólag jó ideig ő marad az egyetlen női doctor juris Magyarországon. Ungár Margit Debrecenbe megy, ahol bátyjánál, Ungár Ferenc ügyvédnél fog praktizálni, amíg ügyvédi vizsgáját majd engedélyezik. Az első női jogászdoktor különben büntetőjogásznak készül”. 

A Tolnai Világlapjából értesülhetett róla a magyar közvélemény 1928. január első napjaiban, hogy az 1927. novemberében alakult Dolgozó Nők Clubja az ügyészévé és ügyvédévé választotta dr. Ungár Margitot. (Az egyesületet 1948-ban miniszteri rendelettel oszlatták fel.) 

Mivel abban a korban példátlannak számított a pályaválasztása, Ungár Margit 1928-as ügyvédi záróvizsgájáról a Magyar Hírlap is beszámolt. Az újság ezt írta a Kitüntetéssel vizsgázott dr. Ungár Margit, az első magyar női ügyvéd című, 1928-ban megjelent cikkében:

„Az első magyar női ügyvédjelölt, Ungár Margit vasárnap reggel tette le az ügyvédi vizsgát. A vizsgálóbizottság, melyben Vargha koronaügyész elnökölt, kitüntetéssel képesítette az első magyar női ügyvédet, aki minden kérdésre pontos és nagy készültségre valló válaszokat adott. A vizsga után Vargha koronaügyész-helyettes gratulált a kitűnően vizsgázó dr. Ungár Margitnak, azután átadták neki aranyszalaggal átkötve, rózsaszínű selyembe burkoltan ügyvédnői diplomáját. Ungár Margittal egy időben tette le az ügyvédi vizsgát Bessenyei Zénó országgyűlési képviselő fia is, szintén kitüntetéssel”. 

De abban az időben sajnos nemcsak a jogi, hanem más pályákon is ritkaságszámba mentek a nők. A Friss Újság 1928-ban keserűen sorolja fel, hogy 

Budapesten mindössze egy női ügyvéd, egy női mérnök, egy női detektív, egy női felügyelő, egy női parlamenti képviselő, egy női tőzsdebizományos és egy női karmester van.

A „Milyenek a férfipályákon dolgozó nők odahaza?” főcímet viselő cikk ezt az alcímet kapta: „Stoppol az ügyvédnő, gyereket ápol a mérnöknő, háztartást vezet a képviselőnő, főz a karmesternő, nem megy férjhez a detektívnő”. A Friss Újság a cikkben dr. Ungár Margit kapcsán ezt írja:

„Amikor az ember leírja a nevet, kissé megilletődve gondolkozik el. Hiába, az ügyvéd akkor is redőt varázsol az ember homlokára, ha nadrág helyett szoknya van rajta. Ez a szó, hogy ügyvédnő, hatalmas, villogó szemű, paragrafusokkal dobálózó, nem is húsból és vérből való nőt vonultat fel a szemünk előtt. Pedig nem így van! És hihetetlenül hangzik ugyebár, hogy Ungár dr.-nét odahaza egyszerűen Marcsának hívják? Ungár Margit doktornő szabad óráiban szintén stoppol, de mégis inkább a toll mellé húzódik. Igen nagy jelentőségű könyvet írt a nők jogi és politikai helyzetéről”.

Hogy miképpen lett jogász Ungár Margitból, arra Sereg András világít rá a Jogi Fórum hasábjain az Ungár Margit – Az elfeledett első ügyvédnő című cikkében, amelyben ez olvasható:

„Ungár Margit 1897-ben született Diósgyőrben polgári zsidó családba. Az átlagnál sokkal érdeklődőbb gyermek volt, az iskolában is mindig kiemelkedően teljesített. Szülővárosában kitűnően érettségizett. Margit jogász bátyja, Ungár Ferenc unszolására választotta a jogi pályát. Már az indulása sem volt akadálymentes. Az egyetemi felvételinek például előfeltétele volt, hogy mindenből kitűnő legyen – miközben a férfiaknál ez nem volt kikötés. Aztán a fővárosban szeretett volna továbbtanulni, amit nem engedélyeztek, így előbb Debrecenben, majd Szegeden folytatta jogi tanulmányait. Elsőéves joghallgató korában vonták vissza azt a rendelkezést, ami engedélyezte, hogy nők is járhassanak jogi egyetemre”.

A szerző kitér arra is, hogy dr. Ungár Margit az ügyvédi praxisa mellett tagja volt a Feministák Egyesületének, 1933-ban ő fogalmazta meg a házasságon kívül született gyermekek védelméről szóló parlamenti előterjesztést, s ugyancsak tevékeny részese volt annak a beadványnak, amelynek célja a nők választójogának megadása és szabad pályaválasztásuk törvénybe iktatása volt. Társszerzője volt az 1938-ban megjelent a „Csábítás, jegyszegés és jog – a magyar királyi Kúria legújabb gyakorlata” című könyvnek.

Dr. Ungár Margit szerencsére túlélte a vészkorszakot (egy csillagos házban vészelte át a legnehezebb hónapokat), majd a háború után dolgozni kezdett. A neve megtalálható egy 1949-es telefonkönyvben, ebből tudható, hogy szintén jogász férjével, dr. Vági Józseffel a Szent István park 8. szám alatt éltek. Dr. Ungár Margit 1962-ben vonult nyugdíjba. 

1968-ban az Új Életnek interjút adott, amelynek ez volt a címe: „A tízparancsolat az emberi  társadalom alappillére”. A rákövetkező évben, 1969-ben halt meg súlyos betegség következtében, haláláról az Új Élet 1969. május 15-i száma adott hírt.