Az alapítás kora: Gerő András emlékére

Hetvenegyedik életévében hosszú betegség után megtért Teremtőjéhez Gerő András történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) professor emeritusa. Búcsúztatását szűk családi körben tartják majd.

A dualizmus rövid, de döntő, az emlékezetben heves vitákat, nosztalgiát és elutasítást egyaránt kiváltó korszakának kutatója volt és vonzotta is világa. Bensőségesen szerette az ekkor kiépülő Budapestet.

Ez a fél század hozta létre a magyar polgárosodás nagy teljesítményeit, világokat, amelyek sebesen épültek ki és még gyorsabban tűntek a semmibe, amikor egy egész világ semmisült meg az első nagy háborújában a múlt századnak. Birodalmak, életformák, életközösségek, soknemzetiségű városok, régiók, megkezdődött az etnikai tisztogatások kora. Auschwitzé és Srebrenicáé. 

Ami itt maradt mindebből, amikor Kassa, Kolozsvár, Munkács, Újvidék elszakadt Magyarországtól, az Budapest volt. A zsidó polgárság és városi proletariátus ennek a történetnek fontos része volt. A zsidóság sorsa is akkor fordult igazán rosszra, amikor mindez véget ért. Kritikusai szerint azért, mert futóhomokra és elnyomásra, a valóság tagadására épült, idejétmúlt volt és mindennek ellenére már születésekor öreg. Túlélte a történelem. 

Gerő András ennek a korszaknak az éleselméjű kutatója és kicsit, Hanák Péter tanítványaként ebben a magasztalója, védelmezője is volt. Jó, ha egy történésznek vannak világos elfogultságai. Akkor bizonyosan érdekli, amit csinál és gondol is róla valamit. Ha őszinte, látjuk, könnyedén, mi ragadja el, beszélgethetünk vele, nézhetjük máshonnan, lehetünk kritikusak és elismerőek. 

Jelentős, okos, figyelemreméltó ember távozott el közülünk. Legyen hosszú emlékezete kutató munkájának. 

Fonassák be kereső szelleme az élet kötelékébe. 

Címlapfotó: Koszticsák Szilárd / MTI