A német-magyar
csapatok kitörési kísérletének borzalmai az ostromgyűrűbe zárt Budapestről a
második világháború hadtörténetének egyik legtragikusabb akciója volt, 1945.
február 11-én 24 ezer katona vágott neki a budai hegyvidéknek, közülük minden
harmadik eleve sérülten. Ezeket a katonákat parancsnokaik aljas cinikussággal
küldték gyakorlatilag a biztos halálba. A német védvonalakat közülük nagyjából
700(!) ember érhette el. A többiek, a menetelők 97 százaléka, nem élték
túl.
A halálba hajszolt
emberek nem hősök, hanem áldozatok voltak, és ezen még az sem változtat, hogy a
kitörésben résztvevő magyar különítményesek akár cselekvő résztvevői voltak
magyar civilek, köztük sok budapesti zsidó lemészárlásának.
Tiltakozunk az
ellen, hogy míg Magyarország Kormánya rendre deklarálja az antiszemitizmussal
szembeni zéró tolerancia elvét és gyakorlatát, addig évről-évre
emlékezetpolitikára hivatkozva neonácik masíroznak a kitörés napjára rendezett
emléktúrán.
A megemlékezés
ezen formája a legkevésbé azokat képviseli, akikre emlékezni kíván. A
kitörésben elpusztított tízezrek nem kértek a halálból.
A Magyarországai
Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) fontosnak tartja, hogy a budapesti
német és magyar védőrség katonai akciója megtisztulhasson a rárakódott
szélsőséges szennytől. Ennek érdekében határozott lépéseket várunk, hogy a
végrehajtó hatalom szereplői érvényt szerezzenek saját elveiknek.