Habár megtelt a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga, tegnap mégis családias, meghitt, bensőséges hangulatú ünnepség keretében zajlott le az a rendezvény, amelyet dr. Schöner Alfréd főrabbi rabbivá avatásának 50. évfordulója alkalmából rendeztek. Az OR-ZSE volt rektorát és nyugalmazott professzorát tanítványai, kollégái, barátai, tisztelői köszöntötték.
Müncz László, a Hegedűs-Csáky zsinagógakörzet világi elnöke és dr. Balázs Gábor, az OR-ZSE általános rektorhelyettese volt az ötletgazdája annak a rendezvénynek, amelyet tegnap tartottak Hegedűs Gyula utcai zsinagógában dr. Schöner Alfréd főrabbi, professor emeritus tiszteletére, aki 1973 januárjában vette át rabbidiplomáját.
Az 50 éves évforduló alkalmából megtelt a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga, de mégis családias, meghitt hangulatot sikerült a falak közé varázsolni, ami annak a tapintható szeretetnek volt köszönhető, amely Schöner főrabbit körülvette.
Az ünnepi eseményen a családja és rabbikollégái mellett részt vett dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke, dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezető igazgatója, dr. Frölich Róbert országos főrabbi, Mester Tamás, a BZSH elnöke, a Mazsihisz alelnöke, dr. Nógrádi Péter, a Mazsihisz alelnöke, Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója, Tóth József, a XIII. kerület polgármestere és Csiga Gergely, a kerület alpolgármestere is.
A köszöntések sorát a Mazsihisz elnöke kezdte, aki azt mondta: „egyetlen zsidó sem lehet túl optimista, aki ismeri múltunkat és történelmünket, de ugyanakkor mélyen hiszem, hogy egyetlen zsidó sem veszítheti el soha az identitását, ami a reményt adja. A reményét, ami jobb jövőhöz vezet. Drága barátom, Frédi ezt a reményt adta és adja át nekünk ötven éve a rabbinikus szolgálata során”.
Mint dr. Grósz Andor fogalmazott: a főrabbi „nagyra értékeli a kérdéseket, meghallgatja az ellentétes hangokat és véleményeket, de mindig kiáll a zsidó hagyomány és vallás mellett”. Schöner professzor szerinte „mélyen érző ember, akinek meglátásai gyakran voltak váratlanok a mindenkori kollégái előtt, de ma már ennyi év távlatából bátran kijelenthetjük, hogy gondolatai sokszor voltak profétikusak és mélyrehatók, amik aztán őt igazolták”.
Az elnök hozzátette: „fiatal rabbi kora óta ugyanolyan otthonosan mozog a zsinagóga imádságot és megnyugvást adó falai között, mint az egyetemi katedrán”, s arra tanít, hogy egy rabbi számára a zsidóság odaadó szolgálata és a közösség jövőjébe vetett hit a legfontosabb”.
Mester Tamás, a BZSH elnöke, a Mazsihisz alelnöke köszöntőjében a sajtómegjelenések tükrében ideézte föl a főrabbi pályájának főbb állomásait, majd kiemelte: „hálás vagyok a Teremtőnek, hogy gyerekkorom óta hallgathatom a főrabbit, akit tudása és empátiája a legnagyobbak közé emel”.
Dr. Frölich Róbert országos főrabbi, a Dohány zsinagóga rabbija a szokás szerint papír nélkül elmondott, s mégis nagyszerűen összeszedett beszédében dr. Schöner Alfréd tevékenysége és munkássága kapcsán Kiss József magyar zsidó költő egyik sorát idézte a Tüzek című, 1896-ban íródott költeményből: „az én világom egy álomvilág”.
Hiszen – mint az országos főrabbi fogalmazott – Schöner professzor a szocialista Kádár-korszakban kezdő rabbiként arról álmodott, hogy a körülmények dacára lesz tanítanivaló, a körülmények dacára lesz tanítvány és a körülmények dacára nem űrülnek ki a zsinagógák. Ezen álomnak köszönhetően a schőneri Talmud Tórák legendásak voltak Budapesten.
Kitért az 50-es szám héber olvasatára (jám: tenger), s mint mondta: az elmúlt ötven évben a főrabbi a zsidóság „tengerében” ment előre, kormányzott és navigált, s azon munkálkodott, hogy az a bizonyos „hajó” a kikötéskor díszesebb és ékesebb legyen, mint amikor elindult.
Dr. Balázs Gábor, az OR-ZSE általános rektorhelyettese szellemes ajándékkal kedveskedett az ünnepeltnek: átadta neki azt az iratot, amelyet Komoróczy Szonja és Balázsi Tamás kutatott fel a rabbiképzőben, s amelyből kiderül, hogy 1973 januárjában az akkor diploma előtt álló fiatal Schöner Alfréd kik előtt tett rabbivizsgát. Az elnök Dér István főrabbi volt, a bizottság tagjai pedig Schwartz Mór, Salgó László, Scheiber Sándor és Weisz Dávid… Nem akármilyen névsor…
Az OR-ZSE vezetője azt is felidézte, hogy 1973 január elején Józsefről, „a legnagyobb diaszpórabeli zsidó vezetőről” szólt a hetiszakasz, s ennek kapcsán sorolta fel a jó vezető azon ismérveit, amelyek Schőner Alfrédra is igazak. Képes a közösség elé célokat, történeteket állítani; közvetít a valóság és az ideálok között; egy a közösséggel a közösségből, ugyanakkor mégis annak fölötte áll.
Szinte az apa-fiú szeretet érzése hatotta át Darvas István főrabbi köszöntőjét, aki – mint ismeretes – éppen Schőner főrabbit követte a Hegedűs-Csáky zsinagóga rabbiszékében.
Darvas főrabbi felidézte, hogy mintegy 25 éve kopogtatott be a profresszorhoz azzal az elhatározással, hogy rabbi szeretne lenni, és azóta is a Mester és Tanítvány klasszikus viszonya az övék.
Darvas István is szellemes módon köszöntötte a Mesterét: Scheiber Sándor azon szavaival, amelyeket a legendás főrabbi az akkor fiatal Schönert indította pályafutására.
Végezetül maga az ünnepelt köszönte meg a bensőséges, családias hangulatú ünnepséget, felidézve pályájának főbb állomásait Szegedtől kezdve Kecskeméten és Budapesten át Izraelig. Kitért egykori tanára, Scheiber Sándor tanítására, aki a rabbivá avatása előtt azt mondta neki: szeretné, ha hivatását az a Példabeszédekben olvasható mondat hatná át, hogy „a tudás alapja az istenfélelem”.
Beszéde végén köszönetet mondott a családjának, feleségének, akivel két gyermeket neveltek fel, akik aztán öt unokával ajándékozták meg őket. Majd azt mondta: október hetedike után Izraelben a maga valóságában élte át a háborút, így az elmúlt három hónap élete talán legnehezebb időszaka volt.
De ezen is a család segítette át, pontosabban az egyik unokája, akitől tanítással felérő mondatot hallott, amikor lakóhelyükön megszólaltak a veszélyt jelentő szirénák. A gyerek ugyanis megfogta a nagyapa kezét, s azt mondta neki: „Papa, mi nem félünk"”.
Fotók: Szentgyörgyi Ákos
