Darvas István főrabbi: „Az Örökkévaló dicsőségét hirdesse az én ajkam”

Ünnepélyes külsőségek között, szeretetteljes hangulatú rendezvény keretében foglalta el rabbiszékét Darvas István főrabbi tegnap a budapesti Hegedűs Gyula utcai zsinagógában. A beiktatáson beszédet mondott dr. Frölich Róbert országos főrabbi, Mester Tamás, a BZSH elnöke, a Mazsihisz alelnöke, Müncz László, a körzet elnöke és dr. Schőner Alfréd főrabbi. Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke levélben köszöntötte a rabbit. 

Darvas István főrabbi beiktatási ünnepsége alkalmából zsúfolásig megtelt a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga, ahol a Mazsihisz és a BZSH több rabbija, tisztségviselője és intézményvezetője mellett megjelent dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezető igazgatója, dr. Tóth József, a XIII. kerület polgármestere, Csiga Gergely, a kerület alpolgármestere, valamint Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) vezetője is. 

Elsőként Müncz László, a zsinagóga körzet elnöke mondott beszédet, aki köszöntőjében felhívta a figyelmet arra: annak az ünnepélyes pillanatnak lehetünk tanúi, amikor a mester – jelen esetben dr. Schőner Alfréd főrabbi – átadja a stafétabotot tanítványának, Darvas Istvánnak. 

Müncz László

Müncz László gyümölcsözőnek nevezte a főrabbival való közös munkát, és idézte a főrabbi egyik nyilatkozatának egy mondatát, amely az elnök szerint Darvas István ars poeticájának is felfogható: „amit a legjobban szeretnék, az a hagyomány átadása oly módon, hogy az nyomot hagyjon az emberek viselkedésében és az élethez való viszonyukban”. Mint fogalmazott: a világi vezetés nevében megígérheti, hogy tudásuk legjavával segítik majd a zsinagóga új rabbijának munkáját, hiszen mind a világi, mind a vallási vezetést ugyanaz a cél, vagyis a közösség gyarapítása, fejlesztése vezérli.

Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke, a Mazsihisz alelnöke azt mondta: duplán örömteli a mostani rendezvény, részint azért, mert egy rabbi beiktatása mindig jelentős esemény, másrészt azért, mert emblematikus helyszínen, Újlipótvárosban történik e jeles alkalom. 

Mester Tamás

A kerületnek, mint helyszínnek a fontossága kapcsán Mester Tamás idézte Ladányi János Zsidóság, szegregáció című tanulmányát, amely az Élet és Irodalom 2002. december 27-i számában jelent meg. 

Ladányi azt írta: „A budapesti zsidó népesség az 1873-as városegyesítést megelőző korszakban még a pesti városfalon kívül, a Király utca két oldalán elhelyezkedő városrészben tömörült. Ez a »zsidó városrész« a későbbiekben fokozatosan kiterjedt a Terézváros és Erzsébetváros környező területeire, majd egy idő után a szomszédos Józsefvárosnak, sőt a Ferencvárosnak a Nagykörúton belüli részeire is. Ezzel párhuzamosan azonban megindult a magasabb státusú zsidók kiáramlása a hagyományos zsidó városrészből. A jobb módú zsidó lakosság egy része előbb a Lipótváros, később már az abból csápszerűen kinyúló, magas státusú területek irányába is törekedett, majd - inkább csak a harmincas évektől kezdve és viszonylag lassú ütemben - megindult a magas státusú zsidó népesség kiáramlása a budai kerületek felé. A holokauszt előtti korszak utolsó fejleménye az »új zsidó városrész«, az Újlipótváros felépülése és magasan kvalifikált zsidó népességgel való benépesülése volt".

Klein Judit és Pánczél Kristóf

Mester Tamás a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában szolgáló rabbielődök közül megemlítette Hoffer Ármint, Benosovszky Imrét, Lőwy Tamást, valamint Schőner Alfréd professzort, akiről azt mondta: ő a magyar zsidóság állandó igazodási pontja, akár rabbiként, főrabbiként vagy rektorként szolgált. Az elnök közölte: meggyőződése, hogy e kiváló névsor méltó folytatója lesz Darvas István főrabbi is. 

Dr. Frölich Róbert országos főrabbi így fogalmazott: a komoly és méltóságteljes beszédek, amelyek egy zsinagógában egy rabbi beiktatásán nagyon is helyénvalóak, a mostani esetben – mint fogalmazott – „nem passzolnak  Darvas Pistához, hiszen ő nem az a típusú ember, aki a tanításaiban komoly, méltóságteljes és patetikus, ami ugyanakkor nem azt jelenti, hogy Pista felszínes vagy sekélyes volna”. 

Dr. Frölich Róbert

– Ő egy modern rabbi, de nem attól, hogy az internetet használja egy fóliáns föllapozása helyett, hanem attól, hogy a gondolkodása modern – mondta az országos főrabbi. – Darvas István tudja, érzi és érti 2023-at, bele tudja helyezni magát a megváltozott és mindig megváltozó világba, így újra és újra pozícionálja a változó világban azokat is, akiket oktat és tanít. Használja a technika által adott eszközöket, ezáltal megsokszorozza a hagyomány átadásának, továbbításának módjait, és ezt két fontos személyes tulajdonságával teszi. Egyrészt azzal, hogy szeret zsidónak lenni, és minden tanításából sugárzik, hogy ezt a szeretetet át akarja adni. A másik jellemző tulajdonsága a humora, hiszen minden beszédében megcsillan valami speciálisan „darvasi humor". 

Megható beszédet mondott a körzettől búcsúzó Schőner Alfréd főrabbi, aki tizedik éve szolgál rabbiként a Hegedűs-Csáky zsinagógában, és jövő januárban ünnepli rabbivá avatásának ötvenedik évfordulóját. 

Dr. Schőner Alfréd

– E számokból látszik, hogy van mire emlékeznem ebben a zsinagógában – mondta a főrabbi. – Emlékezem a gyönyörű sabeszokra, a köznapi istentiszteletekre, az ünnepekre, a konferenciákra, a kirándulásokra. S mélyen a szívembe égett az a pillanat, amikor egy ajándékba kapott Tóratekercsbe, amely ma is ebben a temploman van, az utolsó szavak közül néhány betűt én magam is beleírhattam.

Majd az utódához fordulva így szólt:

– Drága fiam, most a te feladatod lesz idézőjelben fogalmazva „új Tórát írni, új Tórát íratni”, talán más betűkkel, talán más kvadrát vonásokkal, de megtartva az azonost a régi és az új között, és ez nem más, mint a tartalom. Héberül úgy mondják: maszoret jehudit, a zsidó hagyomány. Talán mindegy, hogy milyen betűkkel írjuk, milyen hangon adjuk elő, klasszikusan vagy humorral, hiszen a középpontban a Tannak kell lennie, és ezt te jól tudod. 

Darvas István

Beszéde után Schőner Alfréd megáldotta a tanítványát (címlapképünkön). Darvas István a beiktatása alkalmából a rá jellemző – az országos főrabbi által is megemlített – szeretettel és humorral átszőtt beszédet mondott, amelyet a mindennapi zsidó imák egyik részletére fűzött föl:  „az Örökkévaló dicsőségét hirdesse az én ajkam”. 

– Ha egyetlen mondatban kellene elmondani, hogy mit szeretnék tenni itt, az éppen ez – mondta Darvas István. – De nem mindegy, hogy az ember milyen körülmények között hirdetjük Isten dicsőségét, ezért most szeretnék köszönetet mondani a szűkebb és tágabb családomnak azért, hogy kedvet csinálnak nekem a szolgálatom végzéséhez, az Örökkévaló dicsőségének hirdetéséhez. 

A mesterei közül Schőner főrabbit emelte ki, mert – mint fogalmazott – szinte mindent neki köszönhet, amit a rabbi hivatásról tud, ugyanakkor az oktatói, tanárai közül megemlítette dr. Frölich Róbertet és Radnóti Zoltánt is. A céljai közül kiemelte, hogy növelni, gyarapítani szeretné a Hegedűs-zsinagógába járók számát, de ennél is fontosabb, hogy a jövőben sokkal többen tudjanak héberül olvasni. Majd a humorát megcsillantva ezt mondta: a mai magyar zsidóság előtt hatalmas lehetőség és öröm áll, aminek a forrása abban keresendő, hogy kevesen tudnak a magyar zsidóságban héberül olvasni. 

– Aki ezen az állapoton változtatni akar – tette hozzá a főrabbi –, az viszonylag gyorsan érhet el látványos sikereket, sokkal gyorsabban, mint az élet más területein. Akik tehát csatlakozni szeretnének a színvonal emeléséhez és az Isten dicsőségét hirdetőkhöz, azok előtt nagy lehetőségek állnak…

Darvas István beiktatásán közreműködött Klein Judit énekesnő, Pánczél Kristóf zongoraművész. Az esemény moderátora Danks Emese volt, aki a rendezvény kezdetén fölolvasta dr. Grósz Andor Mazsihisz-elnök köszöntőjét, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk. 

Tisztelt főrabbi úr, tisztelt hittestvéreim, tisztelt ünneplő gyülekezet!

Egy közösség életében mindig különleges ünnep, amikor új vezetőjét köszöntheti. Megkockáztatom, hogy ez fokozottabban igaz egy vallási közösségben, és talán még inkább így van egy zsidó közösség esetében. Budapest egyik legnagyobb múltú zsinagógájában, az egykori Csáky utcai templomkörzetben egyszerre tapintható a múlt, az elődök hagyománya és a gyorsan változó jelen, a vibrálóan formálódó, modern, lüktető főváros. 

Az őseink által generációról generációra ránk hagyományozott törvények és szabályok továbbadása sokszor kihívást jelent mind a közösség, mind pedig tanítója és vezetője, a rabbi számára, mivel mindennapjaink magukkal hoznak új kérdéseket, helyzeteket és igényeket.

Hitünk és meggyőződésünk szerint a nemzedékek láncolatán át vezető hagyomány, a szináji kinyilatkoztatás alapul vétele, végső soron az Ö-valóra történő támaszkodás, a Tan továbbvitele minden időben képes – és képes volt – adekvát válaszokat adni és megoldásokat kínálni az egyén és a közösség számára. Épp ezért mi, zsidó emberek szerencsések vagyunk: olyan örökség a miénk, amely komoly megtartó erőt, kapaszkodót és mércét jelent értékvesztett világunkban.

Gazdag hagyományaink, történelmünk és szabályrendszerünk életben tartása és élővé tétele a rabbi személye nélkül elképzelhetetlen. A rabbi (moreinu v’rabeinu) egyszerre szellemi és lelki vezető, tanító, barát és családtag, aki jámbor közösségi szolgálatával példát mutat, reményt ad, derűt sugároz, aki odafigyel, értő módon meghallgat vagy éppen eligazít. Közösségteremtő, egyéniség, aki ugyanakkor karizmatikus személyiség is egyben. A neológ rabbinak értenie kell a gyülekezet nyelvét, tudnia kell a különböző generációkat megszólítani és meghallania, ezáltal korosztályokon átívelő közösséget kell építenie és egyben tartania. Ilyen volt többek között a Vészkorszak utáni rabbikar egyik nagy alakja, az áldott emlékű Scheiber Sándor. 

Határozott meggyőződésem, hogy a neológia e nemes tradícióit folytató egyik legtehetségesebb utód, Darvas István főrabbi úr kerül ma a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga rabbiszékébe. Olyan rabbi érkezik a közösségbe, aki egyrészt érti az őt körülvevő világot, másrészt a nagy elődök útján járva a hagyomány átadásán fáradozik.

Darvas főrabbi úr kivételes munkájában mindenben számíthat a BZSH és a Mazsihisz támogatására.

Az Ö-való áldása és gondviselése kísérje tevékenységét azon az úton, amelyen Budapest egyik legtekintélyesebb körzetének vallási és szellemi vezetőjévé válhatott.