Mara Aranda a Rumbach-ban: Delejes szefárd zene „varázslónővel”

Nem mindennapi koncertet adott Mara Aranda spanyol énekesnő és zenekara a Zsidó Kulturális Fesztivál keretében a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. Olyan hangok szóltak a színpadról, amelyeket még nemigen hallottunk, s ebben nincsen semmi túlzás, hiszen a zenészek korhű középkori spanyol hangszereken játszottak, maga Mara Aranda pedig olyan volt, mint egy időutazó „varázslónő”, aki a XVI. századból röpült el Budapestre.

Nem is lehetett volna szebb és alkalmasabb helyszínt elképzelni Mara Aranda koncertjének a Rumbach-nál, a zsinagóga vörös és arany árnyalatokban úszó háttere ugyanis eleve különleges miliőt varázsolt az amúgy is delejes kisugárzású Mara Aranda köré. Az énekesnő gazdagon díszített, arannyal hímzett, zöld selyemruhában lépett színpadra, s amikor megszólalt, hirtelen mintha egy középkori spanyol udvarházba csöppentünk volna. 

Csodálatos énekhangja van, ezeket az ősrégi dalokat pedig mintha éppen az ő hangjára és mozdulataira írták volna – Mara Aranda előadásmódja ugyanis abban is eredeti, hogy a hangokat a két kezével kíséri, úgyhogy a magas regisztereket úgy dobja föl a levegőbe, mintha madarakat engedne az útjukra. Szálljatok, ti régi hangok, repüljetek, ti hangmadarak.

Az énekesnőt Jota Martínez, Fernando Depiaggi és Carlos Ramírez kísérte, de azt sajnos nem tudom megmondani, hogy milyen hangszereken, mert a spanyol középkori hangszerek birodalmában nem vagyok otthon. Mindenesetre voltak pengetős, fúvós és ütős hangszerek, ez utóbbiakat Mara Aranda szólaltatta meg, aki a számok között angolul igyekezett minket képbe hozni a dalok tartalmát illetően. Igaz, ez meglehetősen bájos pillanatokat eredményezett, tekintettel arra, hogy a spanyol „varázslónő” énekelni sokkal jobban tud, mint angolul – s mégis értettük minden szavát, mert amit nem tudott szavakkal kifejezni, azt elmutogatta, s ez is legalább annyira jól állt neki, mint az a bizonyos zöld selyemruha. 

A Rumbach akusztikai rendszere ezen az estén is remekül vizsgázott, úgy tűnik, az épület különösképpen kedveli az ősrégi szefárd dallamokat: ami nem is csoda, csak beleivódott a falaiba a zsidóság az elmúlt százötven évben. Bízom benne, hogy Mara Arandát még vendégül láthatjuk Magyarországon, mert kiváló együttest és nagyszerű repertoárt állított össze. Szívből szóltak és zengtek a dalok, sajnálhatja, aki nem láthatta a szefárd hangmadarakat elrepülni a magas ég felé.

A koncerten jelen voltak Izrael, az Amerikai Egyesült Államok és a Spanyol Királyság nagykövetségeinek vezetői is. A rendezvény elején Borbás Gergő moderátor külön köszöntötte a hivatát nemrégiben elfoglaló amerikai nagykövetet, s mivel a koncert éppen szeptember 11-re esett, a moderátor úgy fogalmazott: „az országát ért 2001-es terrortámadás évfordulója alkalmából biztosíthatjuk az Egyesült Államok új budapesti nagykövetét arról, hogy a magyar zsidó közösség nem feledkezik meg a sok ártatlan ember halálát követelő, példátlan gaztettről és a mai szomorú évfordulón együttérez a gyászoló amerikai néppel".

(Fotók: Mazsihisz/P.T.)