Könyvajánló – Karen Taieb: Auschwitzból írok nektek

Egészen biztosan nem csak nekem volt elképzelhetetlen, hogy Auschwitzból levelet írhattak a deportáltak. Hihetetlen, nem is illik a haláltáborokról kialakult képbe. Hacsak… És igen, pontosan tudjuk, hogy mennyi elképzelhetetlenre volt képes a nácik propagandagépezete. Laczkó Ilona Adél recenziója eredetielg az olvass bele internetes oldalon jelent meg.

A Görögországból 1943-ban deportált zsidóknak például azt mondták, hogy Krakkó mellett egy új zsidó államot hoznak létre, ahol jó földet kapnak és letelepedhetnek. 1944-ben pedig a világ és főként a Vöröskereszt aggodalmainak elhárítására a cseh Terezín/Theresienstadt koncentrációs tábor életéről olyan filmet forgattak, amely szerint paradicsomi körülmények között, boldogan élnek és dolgoznak az ott „lakók”.

Ez tudva megérthető, hogy a foglyok levelez(tet)ése sem szolgálhatott más célokat. Az üdülőhelyre utaló Waldsee néven kellett megnevezniük a magyar foglyoknak is a poklot a rokonaiknak írt leveleikben. Karen Taieb történész kutatási eredményeit összefoglaló könyve elsősorban a Briefaktiont, vagyis a Levélakció nevű propaganda-hadművelet francia eseteit mutatja be. A náci cinizmus részleteiben még kevéssé ismert területét.

A francia Honvédelmi Minisztérium 2018-ban (!) közzétett egy iratgyűjteményt, mely dokumentálja az 1942 szeptembere és 1944 júliusa között, a francia deportáltak által a rokonaiknak címzett csaknem 5000 levél kézbesítését. A gyűjteményt digitalizálták, szabadon elérhető, kutatható a párizsi Holokauszt Múzeumban. Ám a kutatók eddig nem nagyon foglalkoztak a Briefaktionnal, így e gyűjtemény és Karen Taieb könyve óhatatlanul felveti a kérdést: vajon más nemzetek deportáltjai is alanyai lehettek ennek az akciónak? A válasz nagy valószínűséggel: igen, főként azok esetében, akik az említett időpontban Auschwitzban vagy a munkavégzésre szolgáló altáborokban tengődtek.

Miért hallhattunk eddig olyan keveset az ilyen levelekről? (A magyar túlélők történeteiről hellyel közzel már lehetett olvasni.) A válaszok a Taieb könyvében szereplő 22 levélíró történeteiben vannak. A pár soros, semmi lényegest nem tartalmazó, német nyelven és ceruzával írt, szigorúan cenzúrázott, sablonszöveges levelezőlapokat a foglyok többsége csaléteknek tartotta – nem alaptalanul. Hisz a címzések alapján eljuthattak a deportálásból addig kimaradt, bujkáló, munkára fogható vagy megsemmisítendő zsidókhoz. Franciaország német megszállása után nagyon sok zsidó család igyekezett elrejtőzni a szabad zónában. Éppen ezért a levélírók nagy többsége álnéven írt (hiszen ők a táborban csak számok voltak), és rendszerint árja ismerős, barát volt a címzett, akiről tudták, hogy (amennyiben lehetséges) eljuttatja a levelet a családtagoknak. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor a férj óvatosságból nagynénjének szólítja a feleségét, és a gyermekeiket is teljesen más neveken említi meg. A szövegben azonban olyan kódszavakat rejtettek el, melyeket csak a család érthetett. Nem csoda, hogy sok levél nem jutott el a címzettekhez. A csak sokszor hónapok múltán célba ért levelezőlapokat pedig ezt követően gondosan elrejtették. De nemcsak azért írták semmitmondó soraikat a foglyok, mert a levélírást megtagadókat kivégzik, hanem mert a legfontosabb üzenetet vitte a családnak, a reményt: Még élek!

A teljes írás / IDE ATTINTVA olvasható el!

A könyv kiadói fülszövege:

„A birkenaui munkatáborból írok neked, ahol jelenleg tartózkodom. Egészséges vagyok, dolgozom, és várom a híreidet.”
A második világháború alatt a koncentrációs táborok foglyai a Briefaktion propagandaprogram szigorú előírásait követve leveleket küldhettek haza. Az 1942 és 1945 között született több ezer üzenetre a címzettek szintén szabályozott módon válaszolhattak. Karen Taieb történész huszonkét fogoly történetét eleveníti fel, bemutatva a háború előtti életüket, családjukat, elfogásuk körülményeit. A cenzúrán átcsúszott levelek képet adnak arról, hogyan élték meg a deportáltak a mindennapos kínzásokat, a nélkülözést, és miként merítettek erőt abból, hogy a számukra fontos személyek minden valószínűség szerint biztonságban vannak. A felszabaduláskor született sorokból pedig testközelből értesülhetünk a túlélők feldolgozhatatlan fájdalmáról, a szeretteik elvesztése nyomán érzett mérhetetlen bűntudatáról és a nácik ellen fellángoló dühéről.

Karen Taieb: Auschwitzból írok nektek.
Levelek, sorsok és igaz történetek a haláltáborból
Fordította: Till Katalin
HVG Kiadó, Budapest, 2022
200 oldal, teljes bolti ár 4200 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3570 Ft,
e-könyv változat 3780 Ft