Zsidósors Magyarországon – Lévai Jenő könyvét ajánljuk

Lévai Jenő újságíró (1892-1983)  a II. világháború után három év alatt írta meg a magyar zsidóság tragédiáját, a vészkorszakhoz vezető utat, igazolva és dokumentálva azt a tényt, hogy a holokauszt előzményei visszanyúlnak az 1920-as évekig. A Zsidósors Magyarországon című, vaskos dokumentumkötetét angolul, franciául és németül is kiadták, úgyhogy a világ az ő művéből ismerhette meg először a magyar vészkorszak történetét.  Lévai könyvét nemrégiben az Európa Kiadó jelentette meg újra Dési János újságíró tanulmányával, Révész Sándor újságíró szerkesztésében.

Mint az Európa Kiadó honlapján olvasható: „Lévai Jenő (1892–1983) Budapesten született zsidó családban. A két világháború között a legismertebb sztárújságírók közé tartozott. Fontos lapoknál (az Újság, az Est-lapok,a Kis Ujság stb.) volt munkatárs, főszerkesztő, tulajdonos. Az első világháborúról szóló kötetei nagy sikert arattak. Tényfeltáró újságíróként a hatalom számára kínos ügyek sorát leplezte le, többek között a zsidók deportálásában később főszerepet játszó Endre László zsidófaló gödöllői főszolgabíró üzelmeit, aki 1944-ben igyekezett a nyilasok kezére adni őt. Lévai a nemzetközi gettóban élte túl a vészkorszakot. 

Lévai Jenő (Forrás: Wikipédia)

A második világháború utáni három évben a magyarországi zsidóság tragédiájának és az odáig vezető útnak a leírásával, dokumentálásával foglalkozott, és hihetetlenül rövid idő alatt hatalmas munkát végzett el. Óriási dokumentumanyagot gyűjtött össze és dolgozott fel. Több országot megjárt dokumentumok és tanúk nyomában. 

Először írta meg Raoul Wallenberg életrajzát. Egymás után megjelenő könyvei sorában az utolsó a nagy, összefoglaló mű, a Zsidósors Magyarországon. Ilyen jellegű összegző mű a vészkorszak után három évvel alig akadt a világon.

Lévaitól ismerhették meg a magyarországi zsidóság sorsát a nagyvilágban angolul, németül, franciául. A Zsidósors Magyarországon az utolsó pillanatban jelent meg, mielőtt a szerzőt és tárgyát kizárták volna a nyilvánosságból. Lévai az ötvenes évek végén térhetett vissza a nyilvánosságba. 

A holokauszt kutatói máig alapműként támaszkodnak munkáira, amelyekben persze olyan adatok és állítások is vannak, amelyeket a történettudomány azóta pontosított vagy megcáfolt. A háromnegyed évszázaddal ezelőtt megjelent történelmi jelentőségű alapművet jelentősen kibővített, eligazító jegyzetanyaggal és Dési Jánosnak Lévai életéről szóló tanulmányával adjuk közre".

Az Európa Kiadó részéről remek ötlet volt Dési Jánost felkérni a Lévai életéről szóló tanulmány megírására, hiszen ki más tudna jobban belehelyezkedni a két világháború között hírneves újságírónak számító szerző helyzetébe, mint egy olyan hírlapíró, aki maga is a hivatásának magaslatán áll? 

Dési érti és értelmezi Lévai szakmai szempontjait és munkamódszerét, s mint a kötetet bevezető tanulmányában olvassuk: „[Lévai] alapvetően mégiscsak újságíró volt, s – mint az az újságíró szakmában megszokott – általában olyasmiről számolt be, amit maga is átélt, tapasztalt, látott. Valószínűleg részben ez a munkamódszer sodorta a holokauszt témáhájoz. (...) Írásaiban, visszaemlékezéseiben is állította, hogy a hatalommal való visszaélés mindig is felháborította. Újságírói ars poeticájának a valóság bátor feltárását tartotta. A zsidóüldözés pedig nem más, mint a hatalommal való visszaélés perverz tobzódása".

Dési tanulmányából tudjuk meg, hogy voltak idők, amikor Magyarországon számított a sajtó szava. „Egyik első leleplező cikksorozatában Lévai bebizonyította, hogy a Keleti pályaudvar sínhálózata hibásan épült, balesetveszélyes. A sajtó hatalma: végül átépítették a Keletit". 

Ami a csaknem 800 oldalas (!) Zsidósors Magyarországon című munkát illeti, azt gondolom, hogy ennek a könyvnek – akár Komoróczy Géza professzor megkerülhetetlen műveinek a magyar zsidóság történetéről – minden magyar zsidó családban ott kell állnia a könyvespolcon. De még jobb volna, ha a magyar társadalom nem zsidó többsége is kézbe venné és alaposan áttanulmányozná, hiszen ez a kötet számos, sajnos ma is velünk élő sztereotípiával leszámol.  Lévai megemlíti, hogy a korabeli hitközségi vezetők befolyásos, nagy tekintélyű, már-már nagypolgári életmódót folytató emberek voltak, az akkori szóhasználattal „kegyelmes" vagy „méltóságos" urak, a közvélemény őket azonosította a zsidósággal, tudomásul sem véve, hogy a magyar vidéki zsidóság százezrei élnek szinte szegénysorban. 

Lévai könyvének nagy érdeme, hogy sok hiteles dokumentummal szolgál arról is, hogy milyen mentési kísérletek történtek a keresztény egyházak részéről, s ebben a tárgyban hosszan idézi egy bizonyos Ferenczy csendőr alezredes jelentéseit – igaz, én ezeket nem is jelentéseknek, hanem inkább feljelentéssel felérő besúgásoknak nevezném... 

Hogyan is lehetne másképp minősíteni, amikor 1944. június 7-én Ferenczy éppen egy csendőr bajtársáról ad kompromittáló adatokat? Ezt idézném szó szerint, annyira elképesztő maga a történet és annak jelentése, besúgása is. Idézet a könyv 277. oldaláról: 

„Dr. Nagy Endre csendőr százados Hatvany Alexandra bárónőt mint titkos jegyesét, aki zsidónak tekintendő, a lakásán rejtegette, hollétét letagadta, majd Budapesten 1944. május 29-én a Fő utcai kapucínus templomban kihirdetés alóli mentesség és nősülési engedély nélkül egyházilag vele házasságot kötött. Hatvany Alexandra bárónő elfogatott és a csendőr százados ellen a megtorló eljárás megindíttatott". 

A Zsidósors Magyarországon négy részből és egy függelékből áll. Annak érdekében, hogy az olvasó benyomást szerezzen Lévai alaposságáról és felkészültségéről, idézem a nagyobb egységek címeit.

Az első rész címe: A magyar zsidóság a hitlerizmus szomszédságában (1933-1943)
Második rész: A magyar zsidóság a náci uralom közvetlen nyomása alatt (1944. március 19.–július 10.)
Harmadik rész: Szabadulási kísérletek a náci nyomás alól (1944. július 11.–október 14.)
Negyedik rész: Budapest zsidósága a nyilas rémuralom alatt (1944. október 15. – 1945. február 13.)

A Függelékben igen fontos és értékes adatokat, statisztikákat, vallomásokat olvashatunk. Vannak itt iratok a vidéki gettókra és koncentrációs táborokra vonatkozó adatokról, a náci megszállás és deportálás költségeiről, a Vöröskereszt mentőakcióiról, a Joint áldozatos segítő munkájáról stb.

Feltétlenül ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek, aki egy hiteles szemtanú beszámolója által kíván elmélyülni a történelem legnagyobb bűncselekményéről és az annak végrehajtásában oly lelkesen közreműködő kisemberek mentalitásáról...

Lévai Jenő: Zsidósors Magyarországon, Európa Kiadó, Budapest, 2022, 784 oldal, 8999 Ft