Izraeli régészet: A legősibb mondat, a legősibb ellenségről

Az ember a legősibb ellenségeiről írt először. Ezt most már egy archeológiai felfedezés, egy lelet is bizonyítja. Ez nem egy szomszédos törzs volt, nem is a kardfogú tigris, sem az őket sújtó aszály. Hanem a tetvek.

“Ez az agyar gyökerestül kiirtja a tetveket a hajból és szakállból”

Így szól a (pillanatnyi tudásunk alapján) legrégebbi lejegyzett mondat. A mondat egy elefántcsont fésű használati utasítása, szerzője 3700 évvel ezelőtt véste ezt a mondatot a pici tárgyra.

Izraeli régészek találtak rá Jeruzsálemtől délre Lákisban. A kánaáni városállam, a Júdai Királyság második legfontosabb városa volt Jeruzsálem után.

A tárgy anyaga, az elefátcsont, drága importcikk volt errefelé, mert a környéken nem éltek elefántok.

A fésű fogai letöredeztek és bevésett szöveg is alig látható már.

A Beer Shevai Ben Gurion Egyetem kutatóinak sikerült megfejteni a feliratot, ami 17, egyenként 1-3 milliméteres nem túl mélyen a fésűbe karcolt betűből állt. A szavak a kánaánita nyelven íródtak. Ez az északnyugati sémi nyelvek egyik alcsoportja. Ezek a nyelvek szorosan összefüggő és kölcsönösen érthető nyelvjárások voltak, amelyből ma már csak a héber nyelv maradt az egyetlen élő példa. 

Ez volt az első olyan nyelvcsoport, amely ábécé-írással írt. Ez körülbelül 3800 évvel ezelőtt jelent meg, mindössze egy évszázaddal a fésű készítése előtt.

A tetüfésü jelenleg a legrégebbi betűkkel írott emberi emlékünk.

Ősellenségünkel szemben ma sincs jobb megoldás, mint a tetű fésű. Olvasom a közösségi oldalakon a parányi rovar felbukkanását az óvodákban, iskolákban.

A csodaszerek, varázsmódszerek hatástalanságáról. Aztán csak a több ezeréves bölcs szerszám és a türelem marad: „Ez az agyar gyökerestül kiirtja a tetveket a hajból és szakállból”