06.02. 20:15, kimenete: 06.03. 21:35 
Horvát Éva az 1990-es években három éven át dokumentálta az utolsó, azóta kihalt munkácsi haszid diaszpóra életét. A magyar identitású közeget számos trauma érte, mégis maradtak olyanok, akik a holokauszt és a Gulág túlélése után visszatértek az amúgy is terhelt történelmű Munkácsra, hogy továbbra is kövessék vallásukat, és élni tudjanak a szegénység ellenére is. A Telex.hu írását ajánljuk.
– Egy kicsit véletlen folytán kezdődött ez a projekt, mint majdnem minden az életben – mondja Horvát Éva, aki a munkácsi zsidókkal foglalkozó néprajzkutatón, Rékai Miklóson keresztül került kapcsolatba a közösséggel. Rékai a megmaradt magyar identitású zsidók életét kutatta Munkácson, már egy éve ott dolgozott, amikor Horvát Évának felajánlották a lehetőséget, hogy bekapcsolódhat a munkába.
„Egy nagyon nagy lehetőség volt, nagyon érdekelt ez a közösség, amelynek az identitását a származása, hagyományai határozzák meg, miközben társadalmilag eltérő életkörülmények közé kerültek. Az ő hagyományrendszerük egy nagyon régről származó identitást takart, másfelől viszont meghatározta az életüket a háború előtti időszak, a holokauszt, a kommunizmus, a rendszerváltás is” – mondja a fotográfus.
Három éven át dokumentálta a munkácsi zsidó közösség életét, ellátogatott az ünnepekre is. „Három-négy napot ott töltöttünk mindig velük, ott laktunk a lakásaikban, együtt éltünk velük”, meséli.
Horvát 1992-től 1995-ig látogatta az utolsó munkácsi zsidó diaszpórát, 1995-ben képeiből a Néprajzi Múzeumban jelent meg kiállítás. Később különböző válogatásokban több országban megjelentek a képek, bár Munkácson nem: a munkácsiak eljöttek Magyarországra megnézni.
A Telex.hu írását teljes terjedelmében itt olvashatják.
(Címlapkép: Horvát Éva fotója)
