A
pesti Belváros forgatagában apró ékszerdobozként csillogott a Förstner nővérek
Haris bazár 2. szám alatt levő divatszalonja, ahol az igényes szépasszonyok egymásnak
adták a kilincset. „Ez a szalon nem szorul arra, hogy jóhírnevét és előkelő
nívóját mi fedezzük fel, mert a publikum régen tudja, hogy ha valami nagyon
eredetit, valami nagyon ízlését óhajt, nem kell máshová fordulni, csak a
Förstner nővérekhez, akik évek óta egyenletesen fejlődő szorgalmas és
ambiciózus munkájukkal megérdemelten vívták ki a fokozott elismerést és
népszerűséget” – írta 1923-ban a Színházi
Élet újságírója.
Irén
és Berta 1911-ben nyitották meg az üzletüket harmadik társukkal Zwillinger
Richárddal, aki korábban Berta kollégája volt a Szabászati Iskolában. Az apró
kis divatszalont, a Népopera és a Városi Színház megrendeléseinek köszönhetően,
hamar felfedezték a pesti dámák. Divatos és modern színházi jelmezeik, amit az
ünnepelt primadonnáknak, köztük Hajnal Hajnalkának (Honthy Hanna), Péchy Erzsinek,
vagy Szoyer Ilonkának terveztek, hatalmas tetszést arattak a női közönség körében,
így egy-egy színházi premier után a divathölgyek szinte megrohamozták a ruhaszalont.
Színházi Magazin, 1944. 9.
A
zsidó kereskedő családból származó nővérek közül Irén 1879. július 29-én
született, húga, Berta 1884. január 9-én. A két lány és testvéreik, Mór, Sándor,
Jakab, Rozália, és Aladár szerényen, de nagy álmokat dédelgetve éltek
Nagyperkátán. A nővérek minden vágya egy saját divatszalon volt, ezért a
tanulmányaikat Pesten folytatták és kitanulták a nőiszabó mesterséget.
Testvéreik közül, Jakab, aki addigra neves ügyvéd lett és kikeresztelkedve
felvette a Gyula nevet, igyekezett mindenben támogatni a két lányt. Bevezette
őket a társasági életbe, bízva abban, hogy húgai mihamarabb férjet is találnak.
Közben
a Förstner lányok sem tétlenkedtek, Berta a Szabászati Mintaiskola tanítónője
lett, Irén pedig házivarrónői munkákat vállalt. Igyekezetük és szorgalmuk végül
célba ért és Pest egyik neves divatszalontulajdonosától átvették a Haris
bazárbeli üzletet.
Színházi Élet, 1933. 17.
Az
1920-as évekre a nővéreket szakmai tudásuk és első rangú szolgáltatásuk a nőiruha
szabók legjobbjai közé emelte, nem véletlenül választották meg Bertát a
Nőiruhakészítők Országos Szövetségének igazgatósági tagjának, míg Irént textilipari
versenyek szakmai zsűritagjának kérték fel. A siker és a bővülő vendégkör arra
ösztönözte őket, hogy felszámolják a Haris bazárban lévő szalonjukat és egy
impozánsabb üzletet béreljenek. A végső döntést az 1928-ban felépült Medimpex
bérpalota átadása hozta meg.
A
divatszalon a Vörösmarty tér 4. szám alatti palota ötödik emeletére költözött
be. A lenyűgöző barokk stílusú termek berendezését a korszak egyik ismert
kárpitosánál, Braun Mórnál rendelték meg. A két nővér újult erővel – Zwillinger
Richárd még 1920-ban kivált – vette bele magát a munkába. Pest előkelő
divatladyjei mind megfordultak a szalonban, ki estélyiruhát, más
utazókosztümöt, vagy délutáni szövetruhát rendelt. A szalon hírnevét
öregbítették a divatrovatok és a női magazinok, melyek rendszeresen beszámoltak
a szezon legújabb kollekcióiról. A szakmai sikerek mellett a két nővér a magánéletben
is megtalálta a boldogságot, Irén, Sándor Miksa mérnök, míg Berta, Bán Ernő
banktisztviselő mellett.
1938.
áprilisában két nagy eseményre is készült a szalon. Április 3-án, az
Operaházban megtartott magyaros stílust népszerűsítő divatbemutatón a Förstner
divatszalon is részt vett. A bemutatót hatalmas előkészületek előzték meg, Pest
legnevesebb szalonjai éjjel-nappal a ruhákat szabták-varrták. A nővérek a Textil Ipar újságírójának számoltak be
terveikről: „Öt toalettel veszünk részt a bemutatón, akad közöttük délelőtti,
délutáni és nagyestélyi ruha is. Mi nem csak a külső díszítő elemekben,
hímzésekben, de a vonalban, szabásban is igyekszünk érvényre juttatni a
magyaros szellemet. Különösen sikerül ez az estélyi ruháknál, ahol nincs
annyira megkötve a kezünk, szabadon szárnyalhat a fantázia”. Majd azt is hozzátették,
hogy a bemutatóra készült ruhák a berlini Kézműipari Kiállításra is meghívást
kaptak.
Az
év másik szenzációként emlegetett eseménye Apponyi Gerladine és Zogu albán
király esküvője volt. A magyar grófnő ruhatárát részben a Förstner szalonban készítették
el.
Színházi Élet, 1938. 14.
A
sikerek egymást követték, az üzlet forgalma és népszerűsége változatlan volt.
1940-ben az Operaház báljára Odescalchi hercegnő, Cziráky Antoinette (Tonchette
grófnő), Ullmann Erzsébet bárónő és Bajor Gizi, a híres színésznő rendelt estélyiruhát
a szalonból. Néhány hónappal később a Cziráky-család lányuk, Tonchette
esküvőjére a menyasszonyi ruhát és a kelengyét a Förstner szalonban
készíttette.
A
régi vevők kitartottak a tehetséges nővérek mellett, de a fokozódó
antiszemitizmus és a zsidótörvények miatt az addig reflektorfényben lévő zsidó
tulajdonban lévő divatszalonok háttérbe szorultak. Csökkentek a
sajtómegjelenések, a divatkiállítások-, és bemutatók.
Berta
és Irén a szalont egészen 1944 márciusáig működtették. Februárban még
Haggenmacher Marietta esküvői ruháját varrták, illetve a szalon bevételéből jótékonycélú
akciókat támogattak. A nővérek a jómódú zsidósághoz tartoztak, akik komoly
pénzügyi beruházással és kitartó, szorgalmas munkával érték el sikerüket és azt
az anyagi biztonságot, amiről a Hieronymi út (ma Határőr út) 24. szám alatti villa is tanúskodott.
Film Színház Irodalom, 1941.43.
Az
antiszemita törvények azonban őket is sújtották, ahogy a többi zsidó üzlettulajdonost.
Közvetlen életveszélybe a német megszállás, majd a nyilasterror alatt kerültek.
Nem tudni, hol tartózkodtak és hogyan élték túl a vészkorszakot, lehetséges,
hogy üzleti kapcsolataik és törzsvendégeik segítségével menekültek meg.
A
háború után a romjaiból újjáéledő Belvárosban a Förstner nővérek ismét
megnyitották divatszalonjukat és nagy erőkkel készültek a divatbemutatókra,
ahol már Irén lánya, Erzsébet is bemutatkozott saját ruhaterveivel. 1947
júliusában Irén úgy döntött, hogy visszavonul és a céget átadja Erzsébetnek, Berta
közben a Budapesti Nőiszabók Lányruha és Fűzőkészítők Ipartestület tisztikarában
vállalt tagságot. Szeptemberben a Magyar Divatipari Szindikátus a divatszalonok
őszi és téli exportkollekciójából rendezett divatbemutatót, amelyen a kormány több
tagja és a külföldi diplomáciai kar számos képviselője is részt vett. Ez volt
az utolsó bemutató, ahol a Förstner divatszalon megjelent. Egy évvel később,
1948. október 25-én, agyvérzésben meghalt Berta, így nem élte meg a divatszalon
államosítását, a Hieronymi úti villa és a máriaremetei nyaraló elvételét. Irén
egykori varrónőjénél, Bözsinél bérelt szobát, majd valamivel halála előtt,
lányához, Erzsébethez költözött Újlipótvárosba. 1962-ben halt meg.
A
tanulmány korábbi változata A Förstner
nővérek divatszalonja címmel a Mozgó
Világ 2022/7-8. számában jelent meg.
