A Szukot a három zarándok-ünnep egyike, amelynek mezőgazdasági vonatkozása is van. A betakarítás ünnepe. Sátorban lakunk, étkezünk, ha lehet, alszunk, az ünnep hét napján. Örülünk az ünnepnek. Ezért lengetjük az ünnepi csokrot, amely négy növényből tevődik össze: a pálmaág a lülov, az etrog, a citrusfa gyümölcse, a mirtusz három ága, fűzfaág.
Rabbi Israel Méir Lau: Miért „ülünk” a szukában?
A Sátoros ünnep micvái közül a szuka micvája a legjellemzőbb, a neve is innen származik az ünnepnek.
Miben áll e micva és mi a magyarázata?
„Szukában lakozzatok hét napig, mind ki polgár Izrael körében (1) szukában lakozzék, hogy tudják nemzedékeiteket, hogy szukákban lakoztattam Izrael fiait kihozván Őket Egyiptom országából.”
Milyen szukában ültek Őseink a pusztában?
Bölcseink némelyike úgy értelmezi a Tóra szavait, hogy valóban szukákban, lombsátrakban laktak, (2) ideiglenes tákolmányokban, mint a pusztai nomádok mind a mai napig. Mások szerint a Tóra az Úr „dicsfelhőiről” beszél, amelyek Izrael népét védelmezték pusztai vándorlásaik során. Van áthidaló értelmezés is: kezdetben lombsátrakban laktak, később a „dicsfelhők” oltalma alatt.
A szuka micvája tehát az Egyiptomi Kivonulás emlékezetét tartja fenn és annak az emlékét, hogy atyáink biztosak voltak benne, hogy az Úr átvezeti őket a sivatag viszontagságain, hogy nekik adja örökül az Országot, és virágzóvá teszi.
Ha a szuka micvája az Egyiptomi Kivonulás emlékét tartja életben, akkor miért nem Niszán hónapban kell szukában laknunk; hát nem akkor volt az Egyiptomi Kivonulás?
Bölcseink mondták: Ha Niszán hónapban lenne Szükesz, nem volna benne semmi különös, hogy kidugjuk az orrunkat az odúnkból, és kiköltözünk a cserénybe, (A cserény a magyar népi építészetben – vessző vagy nádlapokból, esetleg deszkatáblákból összeállított, fedetlen, mozgatható pásztorépítmény – amely a pásztor szállására és a kényesebb jószágok elhelyezésére egyaránt alkalmas volt) hiszen azt tavasszal mindenki megteszi: megy ki a természetbe, sátorozni, táborozni, levegőzni. Nem lenne a szukában semmi jelszerűség. Hanem ősszel, amikor már foga van a szélnek, amikor mindenki begubózik, mint barlangjában a medve, akkor ver odakint sátrat a zsidó. Akkor látszik, hogy nem kirándulni megy.
Szükesz arra az időre esik, amikor az egész évi paraszti munka meghozza a gyümölcsét („amikor betakarítasz szérűidről és présházadból”). Érthető, hogy büszkeség dagasztja a gazda keblét, az anyagi gyarapodás büszkesége. Könnyen támadhat olyan gondolata, hogy „az én tehetségem az én karom ereje szerezte nekem ezt a bőséget”.
A Tóra rá akarja ébreszteni, hogy az anyagi javak mulandók, a szerzés-gyűjtés nem öncél, ezért azt mondja a szemét kincsein legeltető embernek, hogy épp most, a beköszöntő hidegben menjen ki a jó meleg, kényelmes, szilárdan álló házából a széljárta, esőverte ideiglenesbe. Tudd meg, hogy egész evilági életünk szukában való lakozás, a levágott ágak múló árnya, lehulló levele. Az egyetlen maradandó szerzemény az Úr parancsa, amit teljesítettél, a szellemi érték, amit megszereztél.
Az összeállítás Israel Méir Lau, „A zsidó élet törvényei” című könyve nyomán készült, a magyar nyelvű fordítás Efrájim Jiszráél munkája.
JEGYZETEK
1 (Izrael népének minden teljes jogú tagja, minden zsidó (tehát pl. zsidónak nem-zsidó rabszolgája nem, mert az csak akkor lesz teljes jogú zsidó, ha felszabadítják). „Izrael”=Izrael fiai, a zsidó nép.)
2 (A szuka lényege a levágott ágakból, lombokból álló ideiglenes tető; oldalfalai akármiből lehetnek.)