Zsidó kisokos: Bedekkolás a zsidó esküvőn

Badeken, Bedeken, Badekenish vagy Bedekung (jiddisül: badekn, szó szerint borító, fedő, takaró, ld. "elfedés") az a szertartás, amikor a vőlegény lefátyolozza a menyasszonyt a zsidó esküvőn.

Közvetlenül az esküvői szertartás előtt, amelyre a hüpe alatt kerül sor, a vőlegény szülei, a rabbi és más méltóságok kíséretében, barátai örömteli éneke közepette fátyollal takarja le a menyasszony arcát.  Ezen a ponton hagyományosan a rabbi áldást mond a párra.  A menyasszony ezt a fátylat viseli a hüpe szertartás befejezéséig.

Esküvő a Dohány utcai zsinagógában / Fisch Henrik rabbi mellett Lóránd Márton kántor áll, poharat Zoldán Sándor tartja a vőlegénynek. Budapest Fekete-fehér fotó (1945 után) / Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

A fátylat viselő szűz menyasszonyt a Talmud említi. Maga a fátyol a szerénység szimbóluma, Rebekka Izsákkal való találkozásáról szóló vers alapján: „majd felvette a fátylát, és betakarta magát.”

Az a gyakorlat, hogy a vőlegény felfedi a fátylat, abból származik, amikor Jákob Leát vette el véletlenül, pedig Ráhelt szerette volna, de Lea arca el volt takarva.

Egyesek azt állítják, hogy a bedekkolás szertartása a Talmudban említett chuppah-nak (héberül "takaró") felel meg.