05.10. 19:49, kimenete: 05.11. 21:04 
Ádám és Éva története talán az egyik legjobban ismert bibliai történet. Nagyon sok olvasata létezik, még a zsidó bibliaértelmezésen belül is. Ebben a cikkben azt emeljük ki, hogyan mutatkozik meg az első emberpár teremtésében a Mindenható szeretete.
A tórai történet szerint a Teremtő Ádámot az Édenkertbe helyezi, és azt mondja neki, hogy minden fáról ehet, kivéve a Jó és a Rossz tudás fájáról. A kígyó odamegy Évához, és ráveszi, hogy a tiltás ellenére egyen a fa gyümölcséből, amiből Ádámnak is ad. Istennek csupán egy tiltó parancsa volt a frissen teremtetett emberpár felé, azt sem tartották be.
Miután ettek a fa gyümölcséből, az emberpár tudatára ébred saját meztelenségé, és levelekből hevenyészett ruhafélét készítenek, hogy eltakarják szemérmüket. „Akkor megnyíltak mindkettőjüknek szemei és megtudták, hogy ők meztelenek; összefűztek fügelevelet és készítettek maguknak öveket” (1). Ezt a fügefalevelekből összeállított szeméremtakarót egyes fordítások köténynek, mások övnek értelmezik. Pár verssel később azonban ezt olvashatjuk: „És készített az Örökkévaló Isten az embernek és feleségének bőrköntösöket és felöltöztette őket.” (2)
Johann Wenzel Peter: Ádám és Éva a Paradicsomban
Jogosan merül fel tehát a kérdés: Miért készített nekik a Teremtő ruhát, ha ők már összeeszkábáltak maguknak egy levélövet? Ráadásul saját magukra hozták bajt, azért kerültek szégyenbe egymás előtt, mert nem tartották be az isteni parancsot. Miért ajándékoz az Örökkévaló nekik mégis egy nem is akármilyen ruhát, hanem bőrköntösöket?
A Teremtő eme nagylelkű gesztusát sok magyarázat úgy értelmezi, mint Isten bőséges szeretetének, könyörületességének és megbocsátásának nagyszerű példáját. Az emberi elme azt diktálja, hogy ha valaki hibázik, akkor büntetést érdemel. Ádám és Éva súlyos hibát követett el, amikor ettek a tiltott fa gyümölcséből. Ennek következménye volt szégyenérzetük. Ha valaki hibázik, viselnie kell a következményeket, azaz főjenek csak a saját levükben. Isten azonban bőséges irgalmasságában nem így viszonyul sem az első emberpárhoz, sem hozzánk. Isten azt akarja ezzel mutatni felénk, esendő teremtményei felé, hogy bármit is teszünk, Ő mindig gondoskodni fog rólunk, segíteni és szeretni fog minket. Olyan, mint egy óvó, gondoskodó szülő, mindig közel van hozzánk, szeretettel és könyörületességgel áraszt el minket minden helyzetben, még akkor is, amikor megbotlunk életünk során.
Isten jobban szeret minket, mint azt el tudjuk képzelni, jobban, mint amennyire a mi emberi szívünk képes szeretni. Ezért még akkor is, amikor mi vagyunk a hibásak, még akkor is, amikor mi szúrtuk el, még akkor is, amikor ellene fordultuk, akkor sem taszít el magától, és a helyes úton tart minket.
Isten irántunk való szeretete nem függ tőlünk vagy a tetteinktől, ahogyan egy szülő sem szereti kevésbé a gyermekét egy hiba miatt, amit elkövetett. Isten irántunk érzett szeretete egyetlen dologtól függ: attól a ténytől, hogy Ő egy szerető Isten, aki feltétel nélkül szeret minket. Ha ebbe az érzésbe kapaszkodunk, amikor rossz úton járunk, akkor tudhatjuk; a Mindenható visszaterel minket a jó útra, és esélyt kapunk, hogy kijavítsuk, amit elrontottunk.
1.) Beresit 3:7
2.) Beresit 3:21
Az írás eredetileg az aish.com oldalon jelent meg.
