Betöltés...
  /  

Szöudát Hávráá – A gyászszertartás utáni első lakoma kialakulásáról

A magyar héber nyelvű kéziratos kultúra egyik legértékesebb darabja a nagykanizsai Chevra-könyv, amely 1782-ben készült. Jelenleg a Magyar Zsidó Múzeumban található. A munka egyik legértékesebb része – mely gazdag illusztrációval is ellátott – a Pokol traktátusa. Benne megfogalmazták mindazokat a szokásokat, folklorisztikus jeleneteket, amelyek a halál utáni szertartásnál, a temetési szertartásnál és a temetést követően a zsidó vallásban meghonosodtak.

Szöudát Hávráá – A gyászszertartás utáni első lakoma kialakulásáról

nagykanizsa_kodex.jpgnagykanizsa_kodex.jpg
Részlet a Nagykanizsai Kódexből


Máig is élő hagyomány – többek között – a „söudász hávroó”, azaz a gyászszertartás utáni első lakoma.

A Kicur Sulchán Áruch meghatározása szerint – 208. fejezet 1. §: „A gyászolónak az első napon tilos enni a sajátjából. Rokonának feladata, hogy küldjön neki első lakomát, s ez neveztetik „étkezési lakomának”.

A lakomán legyen tojás vagy zöldségféle. Ezután lehet adni bármilyen ételt, még húst is. Nem tilos kevés bort inni. A gyászzsámolyon ülőt főtt tojás, kenyér és bor várja. E folklorisztikus szokásnak a következő a történeti fejlődése. A kenyérre és a borra való utalás: „Nem fognak kenyeret törni a gyászolónak, hogy megvigasztalják a haláleset miatt, s nem itatják meg őket a vigasztalás serlegével apjuk és anyjuk miatt.” (Jeremiás 16. 7.)

A szöudász hávráá kialakulása biblikus ihletésű. II. Sámuel harmadik fejezetéből megismerjük a következő történeti részt:

Éles trónviszály volt Saul és Dávid között. Ávnér – a kiváló stratéga – korábban Sault támogatta. Ávnér magáévá tette Ricpát, a király ágyasát. Saul fia, Isbáál számon kérte Ávnértól tettét. Vélt sérelme miatt Ávnér átáll Júda királyához, Dávidhoz. A forrongó, kiismerhetetlenségig bonyolult történelmi légkörben a híres katonát meggyilkolták. Amikor Dávid meghallotta a halálhírt – a kor ízlésének megfelelően – sirató énekbe kezd.

„S az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja….”

Az előbbi mondat hébernyelvű eredetijében a „löhávrot” szó magyar fordítása: enni. Ebből a kifejezésből származik az egész gyászszertartást követő fogalom a „szudát hávráá”.

Szokás, hogy a tojást kerek, illetve ovális alakja miatt eszik. Ez ilyen formában szimbolizálja a ciklikusan – szintén az alak miatt – visszatérő halált. S amint a tojásnak nincs nyílása – azaz szája – ugyanúgy „nincs a gyászolónak sem”. Azaz nem tud beszélni az őt ért fájdalom miatt. Tudni vélik, hogy a gyász alkalmából zöldségféléket esznek. E szokás Jákobra vezethető vissza, aki „főzeléket készített” nagyapjának halála napján.

Régi szokás, hogy a szöudát hávráát a Chevra kadisa rendezi meg.

Az itt közölt melléklet a nagykanizsai Chevra könyv illusztrációi közül való, s egyike a legjobban megkomponáltaknak. Az ábra igen szemléletes, hiszen a gyász megnyilvánulásaként betakarták a tükröt, hogy a gyászoló ne láthassa fájdalmat sugárzó arcát. A gyászoló kezében Jób könyve látható. Előtte négylábú asztalkán a fent leírt okok miatt két félbevágott tojás, némi kenyér és boros kupa. A „szöüdát hávráá” vallásos köreinkben ma is élő hagyomány.

Schöner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora


Témák:
Ezek is érdekelhetnek