Szálasi leírta a saját diagnózisát

---

Bevallom, nem csak bizarr, de nagyon morbid dolog ezen a honlapon Szálasi Ferenc írásainak reklámot csapni, remélem, az olvasó nem hiszi, hogy kedvet akarok csinálni hozzá – de alighanem mégis ezt fogom tenni. Hiszen a Karsai László gondozásában és közreadásában megjelent, 1942-1946 között született írások javarésze eddig ismeretlen volt a magyar olvasóközönség előtt, s habár folyóiratban az 1942-44-es naplófüzetek hozzáférhetők voltak, az 1945-46-os börtönnaplók – mint a fülszövegben is olvashatjuk – ebben a vaskos kötetben látnak napvilágot először. Döbbenetes olvasnivaló, de nem csak Szálasi paranoid antiszemitizmusának sok-sok megnyilvánulása miatt. Hanem azért is, mert pszichiátriai szakvégzettség hiányában akármennyire kerülné az ember a diagnózis fölállítását, a végére csak eljutunk odáig: a nemzetvezető, aki ezt az országot rövid ideig irányította, s még a Szent Koronát is fölpróbálta, nos ez az ember súlyos elmezavarral küszködött.

Ebből a majd’ 900 oldalas könyv szinte minden lapjára jut egy-egy pszichotikus sor, már ami Szálasi mániás téveszméit illeti a zsidósággal, a magyarsággal, s nem utolsó sorban a saját személyével kapcsolatban. Kiválasztottnak hitte magát, a magyarság fáklyavivőjének, megmentőjének és már-már szakrális jellegű, elhivatott vezetőjének. Kételyt nem ismerő megnyilvánulásaiból, tételszerű kinyilatkoztatásaiból arra következtethetünk, hogy tévedhetetlen stratégának tartotta magát – még szerencse, hogy Karsai a sajtó alá rendezés során számos lábjegyzetben elemezte és korrigálta Szálasi súlyosabb politikai, történelmi tévedéseit.

A kötet kisebb részét teszik ki az 1942-1944 között három füzetben írott naplók, míg az eddig kiadatlan, 1945. október hetedike és 1946. március 12-e között született följegyzések több mint 500 oldalra rúgnak! Nem csak arról van szó, hogy a háborús bűnök miatt bűnvádi eljárás alá vont Szálasinak jutott ideje írni, hanem arról is, hogy ez az ember grafomán lehetett, és írásban élte ki a magyarság számára szerinte egyedül helyes és üdvözítő hungarista államszervezetről vallott rögeszmés elképzeléseit.

Kedvence az adminisztráció- és bürokráciaszervezés, választási törvényt ír, hatóságokat, hivatalokat és hatásköröket alapít, a legaprólékosabb műgonddal építi föl a hungarista államberendezkedés különböző szintjeit a települési önkormányzatok összeállításától kezdve az országos hatáskörű hatalmi székekig, amelyeknek legfőbb nemzetvezetői „trónusán” természetesen ő maga ül. Stílusának legfőbb jellemzője a jogi és közigazgatási kifejezésekkel gazdagon tarkított hivatali bikkfanyelv, az olvasó úgy érzi, hogy Szálasi oly magas közjogi méltóságnak és jelentős történelmi alaknak képzelte magát, hogy igyekezett még a saját személyétől is szerény, de tisztelettudó távolságot tartani.

Naplójából kiderül: tisztában volt vele, hogy halálbüntetés vár rá, ám – s ez jellemző szociopata tünet – lelkifurdalása, bűntudata nincs, a súlyos árért, amit az ország a nyilas uralom alatt elszenvedett, Szálasinak eszébe sem jut a saját felelősségét megállapítani. Közelgő halálát keresztényi metaforákkal jellemzett mártíromságnak fogja föl, de természetesen ezért is a zsidóságot okolja.

Mondom, nem akarok ennek a beteg irománynak reklámot csinálni, de mégis azt teszem: ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia, aki azt hiszi, hogy járhatók azok az utak, amikre Szálasi és a hozzá hasonló, a 21. században is létező manipulátorok, demagógok, önjelölt nemzetvezetők lépnek. Nem, nem járhatók. A bolondok házába vagy a halálba vezetnek.

Szálasi Ferenc naplói (1942-1946), közreadja: Karsai László. Magvető Könyvkiadó, Tények és tanúk sorozat, 856 oldal, 6490 forint.

Kácsor Zsolt

Karsai László történész, a holokauszt egyik legismertebb hazai kutatója, a SZTE Jelenkortörténeti Tanszékének egyetemi tanára. 1950-ben született Budapesten, 1975-ben végzett az ELTE BTK történelem szakán, majd 1978-ban egyetemi doktori fokozatot, 1992-ben pedig Ph. D. fokozatot szerzett. Doktori disszertációjának témája a magyarországi cigány holokauszt volt. 1999-ben Széchenyi ösztöndíjat kapott. 2014-ben szerezte meg az MTA doktora fokozatát a Szálasi Ferenc politikai életrajzáról szóló disszertációjával. Pályája során ösztöndíjak, tanulmányutak révén dolgozott és kutatott Amszterdamban, Brüsszelben, Jeruzsálemben, New Yorkban, Párizsban, Rómában, Zürichben és Washingtonban.

---