Sávuot – a Tóraadás ünnepe

Szombat estétől (21:43) hétfő estéig (21:44) ünnepeljük (a diaszpórában) a Hetek ünnepét, héber szóval a Sávuot-ot, a kinyilatkoztatás napját, a három zarándok ünnepünk egyikét.

A Savuot naptári időpontját, a többi ünneptől eltérően, nem állapítja meg a Tóra, csak azzal, hogy a Peszach utáni 50. napra kell esnie, amely Sziván hónap 6. és 7. napja. Savuot a Bibliában (Mózes 11. 34:22.) más neveken is szerepel: Jóm-há-bikkurim (A zsengék napja) és Chág há-kácir (Az aratás ünnepe).

Mai zsidóságunkban az ünnepre a két nap minden imája, szertartása és hangulata, valamint az a szokás emlékeztet, hogy templomainkat és otthonainkat növényekkel díszítjük fel.

Egyetlen emlék, élmény tölti meg a kétnapos ünnepet, az az emlék, hogy a mi őseink, a zsidók álltak a Hegy tövében, hogy átvegyék a két kőtáblát, hogy aztán az azon lefektetett tanítást terjesszék a Földön. Savuot az az ünnepünk, amelyben kifejezésre jut, hogy az isteni tan hordozói mi lettünk és mi vagyunk.

Az ünnep első éjszakáját virrasztással töltik, aminek külön előírt rituáléja van: Szentírás magyarázó előadásokat tartanak és irodalmi szemelvényeket olvasnak fel. A Savuot délelőtti istentisztelet központja a Tíz Ige. Szokás az ünnep első napjára tejes ételeket készíteni.

Az ünnep második napján mázkirt mondunk elhunyt szeretteink emlékére. A második nap prófétai olvasmánya – „fügefa nem virágzik, szőlőtő termést nem hoz, kipusztult a virág a mezőről, a nyáj az akolból: de én ujjongok, Istenemben bízom, a segítség urában” – a minden csapáson túl élő és fennmaradó zsidó reménykedésnek, istenhitnek apotheózisa ez és valóban méltó az ünnep jelentőségéhez.

Témák: