Phoebe Pember, a zsidó mentőangyal az amerikai polgárháborúban

---

Jómódú déli zsidó családban nőtt fel, de – miután hozzáment egy északi, bostoni férfihez – korán özvegységre jutott, így ismét a szüleinél kellett élnie. A fiatal, gyermektelen özvegy kilátástalannak tűnő életének adott értelmet nemsokára a déli államok elszakadása és a polgárháború – családja szívvel-lélekkel a déliek oldalán állt. A déli fővárosba, a richmondi Chimborazo Kórházba jelentkezett betegápolásra harmincas évei végén és a tekintélyes –és gyakorta, persze, rosszul ellátott intézmény egyik részlegének vezetőjévé vált. Mindezt egy törvénymódosítás tette lehetővé: a férfiakra a fronton volt szükség, az orvosokra is, ezért engedélyezték a nők számára a kórházi munkát.

Phoebe Pember, noha addig csak a férjét ápolta, a túlnyomórészt férfi környezetben végül, a tevékenységét övező viták ellenére, nem csak megállta a helyét a háborús sérültek között, de gyengédsége és elszántsága, továbbá humora még tiszteletet is kivívott számára A kórház halálozási rátája a körülményekhez képest meglepően alacsony volt, de így is sokszor előfordult, hogy Pember nem tehetett mást pácienseiért azon kívül, hogy velük maradt haldoklásuk idején.

A déliek összeomlása, a polgárháború vége után kevéssel tette közzé emlékiratait, először folytatásokban újságlapokon, később pedig könyvben: a szöveg nem csak lendületes, sodró olvasmány, de komoly történeti forrás is.

Hosszú élete hátralévő részében sokat utazott Amerika és Európa-szerte, levelezésében öntudatosan utal zsidóságára. Már a 20. században, 90. évében hal meg 1913 márciusában. Korán elhunyt férje mellett nyugszik.

---