„Aki éhezik, jöjjön ide és osztozzék velünk”

2021. Március 10. / 18:30


„Aki éhezik, jöjjön ide és osztozzék velünk”

A húsvét (paszach vagy peszach) ünnepekre már hetekkel előbb kezdenek készülődni, s különösen a nők fáradhatlan szorgalmat fejtenek ki az előkészületek alatt. A kilencz napig tartó ünnepre való étkeket jóelőre elkészítik, s ilyenkor a jobbmódú zsidó-családok szegény hitsorsosaikat is részeltetik az élvezetekben és örömökben – írta a pészachot bemutató cikkében a Kis Vasárnap Újság 1873-ban.


 Az izraeliták húsvéti ünnepe címmel közölt ismeretterjesztő cikket a Kis Vasárnapi Újság 1873. április 20-án, s az íráshoz az utókor szerencséjére egy illusztrációt is beválogattak – így képet kaphatunk arról, hogy a XIX. század második felében milyen körülmények között élhetett egy jómódú zsidó polgári család. Legalábbis a német grafikus, Wilhelm Aarland elképzelései szerint, a cikk mellé választott mű ugyanis az ő munkája. Maga a cikk méltó arra, hogy kiemeljük a feledés homályából, hiszen meglehetősen pozitív képet adott a zsidóságról a korabeli magyar olvasóközönség számára. Íme.

Az izraeliták húsvéti ünnepe
(képpel)  

Milyen szép, milyen megható magasztos kép! Egy gazdagabb zsidó-család húsvéti ünnepe az, melyet képünk ábrázol. A húsvét (paszach vagy peszach) ünnepekre már hetekkel előbb kezdenek készülődni, s különösen a nők fáradhatlan szorgalmat fejtenek ki az előkészületek alatt. A kilencz napig tartó ünnepre való étkeket jóelőre elkészítik, s ilyenkor a jobbmódú zsidó-családok szegény hitsorsosaikat is részeltetik az élvezetekben és örömökben. 

Hanem ezen örömek nem zajosak, mértéktelen evés-ivásról szó sincs, kitörő szilaj jókedvet sem lehet észrevenni, zene, táncz, zajos lakoma szintén ki van zárva az ünnepi élvezetek köréből. S mégis oly várva-várják a húsvét előestéjét (seder este). Valahára itt van! Vége van az est-imának, és a családatya belép a diszes, fényesen kivilágított szobába, hol fiai, leányai, unokái és vendégei várják és üdvözlik. 

Most a megáldás szertartása következik, a családatya minden jelenlevő fejére rá teszi kezeit, és imádkozva megáldja őket. Fehér talár födi az öreg tagjait, az úgynevezett halotti ing, melyben őt egykor eltemetik. És ha a fiatal unokák egyike bámulva kérdi ezen rendkívüli öltözet okát, azt felelik neki: „Örömeink közepett sem szabad felednünk, hogy halandók vagyunk”. 

Ha a családfő helyet foglalt az asztalnál, akkor a legidősebb leány ezüst medenczét és kantát hoz, s keleti szokás szerint háromszor megöntözi az apa kezeit. Akkor, miután a többiek is leültek s a székökre készített imakönyveiket kezökbe vették, jobb  kezével a három húsvéti kenyérre mutat, melyek előtte egy tálczán vannak és igy szól: „Ilyen kenyeret ettek apáink Egyiptom földjén... Aki éhezik, jöjjön ide és osztozzék velünk, akinek kell, itt jóllakhatik... ”. 

Az ájtatos szertartások után vigan hozzálátnak a vacsorához és azután megint zsoltárokat énekelnek és szertartásokat végeznek, s ünnepöknek néha csak éjfél vet véget. Ekkor ismét derült kedvvel szétoszlanak, a vendégek elbúcsúznak, a háziak pedig nyugodni mennek.  

Az izraelita népnek csak is családi ünnepei vannak, s azokat szigorun megtartja. Ünnepnapokon a legszegényebb zsidó sem dolgozik, különösen a vidéken, s ha az egész héten át ázott-fázott, akár nehéz batyut czipelve, akár vásárról vásárra járva – ha nem evett egyebet száraz kenyérnél, az ö kedves szabbath-estéjére hazafelé igyekszik juthatni, kitakarított, feldiszitett lakába, hol 24 órát imázás és ájtatos szertartások közt, családja körében tölt. 

(Cikkünk az Arcanum adatbázisa segítségével készült)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek