Pelé, Maradóna, Beckenbauer a lelátón – beszámoló az Ismeretlen ismerősök Szociális konferenciáról

Az eseményen Prof. dr. Schőner Alfréd, az OR-ZSE rektora köszöntötte a résztvevőket – felhívva figyelmünket arra, hogy a segítés nem csupán szakma, hanem tórai parancsolat is. Ezt követően Heisler András a MAZSIHISZ elnöke fejezte ki örömét amiatt, hogy mi, a szociális terület dolgozói a MAZSIHISZ-ben, odafigyelünk arra, hogy munkánkat minél magasabb szakmai színvonalon végezzük, és tanuljunk egymástól. Ugyanakkor jelezte, hogy mint a közösségünk vezetője érzékeli, hogy új célcsoportok segítésére lesz szükség, például a holokauszt után születettek esetében, akik mostanában vonulnak vissza, zárják le életük aktív részét, szorulnak majd rá egyre inkább a figyelmünkre. Ez a feladat komoly kihívást jelenthet a MAZSIHISZ számára, új megközelítéseket, stratégiákat, de új szervezeti formákat is igényelhet.

A plenáris ülés nyitóelőadását Radnóti Zoltán tartotta. Talmudi példákat hozott fel arra, hogy az egykor mezőgazdasági tevékenységet végző zsidó közösségek mennyire fontosnak tartották az elesettekről való gondoskodást. Beszédében kitért arra is, hogy a Törvényeink nemhogy megkötnék a segítő kezet, hanem filozófiai alapját adják a mai modern szociális ellátásnak.

Ezen az ösvényen ment tovább Dr. Háberman Zoltán az OR-ZSE Szociális Munka és Társadalomtudomány Tanszékének vezetője is. A zsidó szociális etika – melyről Radnóti főrabbi is megemlékezett – értelmezhető az empowerment (megerősítés, képessé tétel) archaikus megfogalmazásaként is, és Ő is a modern segítés fundamentumaira talált Tórai és Talmudi magyarázatokat. „A szociális munka praxisában, nekünk sem feladatunk és nincs is kompetenciánk megmondani a klienseinknek, hogy mit csináljanak, nem kell tanácsokat adnunk, sem javaslatokat tennünk, vagy helyettük megoldanunk az életüket. Kreatív kérdéseket kell feltennünk nekik és magunknak is, elgondolkoztató dilemmákat felvetnünk, amelyekre mindenki megadhatja a maga válaszát, mely sajátja lesz.”- foglalta össze előadása konklúzióját Háberman Zoltán.

Nehéz dolgom volt ezekből a magasztos gondolatokból a mai Magyarországra megérkezni és megfogalmazni azokat a gondolatokat, amelyek elvárásként – a fenntartó elvárásaként – megfogalmazódnak egy modern szeretetszolgálat irányába. Talán legérzékletesebben az október – november körül induló „ZS Vonal”, zsidó segélyvonal példáján keresztül sikerült ez a vállalkozás.

A finom szendvicsebéd után következett a nap egyik legizgalmasabb pontja, a MAZSIHISZ fenntartású szervezetek bemutatkozása (Tények Tervek Tízpercben). A kilenc bemutatkozó szervezet mindegyike komolyan vette feladatát. A sokszínű segítségnyújtás alapja lehet egy közös, széles sprektumú szervezetnek, mely megfelel a fenntartói elvárásnak, vagyis képes több célcsoport modern és eredményes ellátására. A szervezetek mindegyikének fontos identitásképzője a zsidó közösséghez való tartozás, a zsidó közösségi jelleg. (Ami természetesen nem zárja, hogy a szervezetekben nem zsidó munkatársaink is legyenek). A jelenlévő OR-ZSE oktatók nagy büszkesége is volt ez a napirendi pont. A kilenc különböző szervezetet kép előadónk közül nyolc az itteni szociális munkás képzésén tanulta a szakma alapjait. Az a húsz év, amióta az OR-ZSE foglalkozik szociális szakemberek képzésével, nagy siker az egyetem történetében.

Az identitásról szólt a következő workshop, melyen a hallgatók, fiatal kollégáink is megszólaltak. Dr.Talyigás Katalin és dr. Stark András vezetésével két csoportban arról diskurálhattunk, hogy milyen speciális figyelmet igényel a részvétel egy zsidó szociális intézmény munkájában. Sok érzést, a szakmaiságot emberivé tévő gondolatot fogalmaztunk meg a csoportokban.

A mozgalmas, és talán hasznosan fárasztó napot a neves pécsi pszichiáter, dr. Stark András, a Rashevski tangó című filmből készült filmnovellája zárta. Az előadás a zsidó identitás sokféleségét járta körül, tele humorral és fájdalommal.

Hogy sikerül –e komoly szakmai eredményeket profitálni ebből a konferenciából, csak remélni tudom. Sok eddig egymást nem ismerő szakember találkozott itt, és osztotta meg tapasztalatait a pulpituson, a csoportokban és az ebéd közben. Abban bízom, hogy ez a muníció elég lehet ahhoz, hogy méltóak lehessünk hagyományainkhoz, és sikerüljön egy problémaérzékeny, modern és zsidó szociális háló megalkotása.

Zárásként egy nagyon személyes érzés a konferenciáról. A közönség soraiban végig ott ült Aczél Anna, Talyigás Katalin, Komoly Judit és Hegyesi Gábor. A szociális munka magyarországi megálmodói és megvalósítói. Olyan érzés volt előttük a szociális munkáról beszélni, mint egy focistának Pelé, Maradóna vagy Beckenbauer előtt rúgni a labdába. Tudjuk, hogy megközelíteni sem lehet az Ő zseniális tudásukat, alkotóerejüket, de éreztük, hogy itt és most nekem, nekünk kell eredményesnek lenni. Fontos, hogy itt voltak és óvó tekintetük, tanácsaik, véleményük segített és segíteni fog abban, hogy jól szolgálhassuk a bajságban lévők ügyét.

Goldmann Tamás