Nem orvos volt vagy pszichológus, hanem, mondjuk, próféta – Sigmund Freud-ra emlékezünk

---

Galíciai zsidók gyermeke, családja gyerekkorában Bécsbe költözött. Ebben a városban élte le élete további részét, az utolsó évet leszámítva: az agg tanító az Anschluss után szánta csak rá magát, hogy a műveit elégető nácik elől menekülve megkísérelje elhagyni városát, vagyis immár a Harmadik Birodalmat. Nem volt könnyű, de végül elengedték: megengedték neki, hogy idegenben halhasson meg.

Freud öntelt humanizmusunkat szembesítette mindazokkal az – olykor rémes és destruktív – ösztönkésztetésekkel, amelyeket nem ismerünk ugyan, de mégis páratlanul erős befolyást gyakorolnak az életünkre. Az elfojtásra ébresztett rá minket és arra, hogy az elfojtott olykor hírt ad magáról, előtör a tudattalanból. Az álomban önmagáról üzenő tudattalan rejtjeles üzenetének kibontása, az álomfejtés azóta tartja bűvkörében a képzeletünket, hogy Freud doktor kifejtette róla szóló tanait.

Ő maga a ráció híve volt és mégis hosszan mesélt lelki életünk irracionális vonásairól. Karinthy Frigyes keserű –és persze pontatlan – vicce foglalja legjobban össze, milyen sérelmet szenvedtünk el őt olvasva. Arról panaszkodik valahol Karinthy, hogy Freud szerint az embernek alsó tudata van meg felső tudata, esze nincs.

Ami Freudot izgatta, az végső soron az volt, hogyan lehet efféle ösztönkésztetésekkel berendezni azt, amit civilizációként ismerünk: hogyan keletkezett mindez és mennyire törékeny. Mennyi az esélye annak, hogy ösztönkésztetéseink maradéktalan elfojtása nem tesz bennünket végérvényesen boldogtalanná és megnyomorítottá, szabadjára engedésük pedig nem rombolja le mindazt, amit közösen felépítettünk? Hitt benne, hogy ösztöneink energiái építő-alkotó energiákká alakíthatóak át, hitt a szublimációban. Ez volt végső vigasza számunkra. A vallást, kivált a zsidók legnagyobb történelmi találmányát, a monoteizmust is ilyen óriási civilizációs építménynek tekintette.

És nagyon pontosan látta azt is, mennyire veszélyeztetett mindez: ha nem látta volna, a Harmadik Birodalom akkor is szépen illusztrálta volna számára.

A pszichoanalízis minden túlzás nélkül meghódította az egész világot, de Freud hatása szakmáján messze-messze túlra ér: civilizációs ikonná lett és az is őt idézi folyvást, még ha nem is tud róla, aki egyetlen sorát sem olvasta soha. Hetvenhét éve már, hogy 83 évesen meghalt, 160 éves lenne.

Thomas Mann még felköszönthette fele ennyi idősen, a 80. születésnapján. Konkrét tételei elsöprő többségét már régen megcáfolta tudományának fejlődése, de a világ már nem volna elgondolható nélküle. Velünk marad nyomasztó és felszabadító öröksége, ameddig csak a Föld forog.

---