Ne keményítsd meg szívedet és ne zárd be kezedet testvéred előtt, aki szűkölködő

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:04 óra, az ünnep kimenetele: 20:08 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:08 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Röé” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Röé – Lásd
(Mózes 5. 11:26–16:17.)

„Ne úgy tegyetek, ahogy mi teszünk itt ma, mindenki azt, ami helyes szemeiben. Mert nem jutottatok mostanáig a nyugalomhoz és birtokhoz, melyet Örökkévaló Istened ad neked” (12:8-9).

Szombaton olvasandó szidránk egyik nem könnyen érthető részét idéztem, amit a kommentárok nélkül nem is lehet megfejteni.

A Szifré és Zeváhim 117a alapján Rási megmagyarázza, hogy ez a két vers arra a tizennégy évre vonatkozik, ami a zsidó népnek az Országba való átkelése és a silói miskán (Hajlék) felállítása között telt el. Ezen időszaknak különleges halahikus státusza volt. Amikor volt Szentély vagy központi Miskán – a pusztában, Silóban, vagy Jeruzsálemben – tilos volt az egyénnek ún. magánoltár (bámá) állítása.

Amikor nem létezett miskán, akkor egy központi oltáron mutatták be a közösségi áldozatokat, illetve az egyének kötelező áldozatait, de emellett az egyénnek joga volt – ha akart –magánoltárt állítani. Az említett tizennégy évben a központi oltár Gilgálban volt, illetve a későbbiekben, Siló pusztulása után Nob-ban, majd Gibeon-ban. Ezekben az időszakokban, aki akart, állíthatott magánoltárt, melyeken csak opcionális áldozatokat lehetett bemutatni.

Ennek alapján a versek így értelmezhetőek: amikor „átmentek a Jordánon” (11:31), és a központi oltár Gilgálban lesz, akkor a magánoltárok engedélyezettek lesznek. De ezekkel „ne úgy tegyetek, ahogy mi teszünk itt ma”, azaz nem mutathat be azon mindenféle áldozatokat, hanem csak azokat, „ami helyes szemeiben”, vagyis az opcionális áldozatokat. Az átmeneti állapot addig tart, amíg elértek a „nyugalomhoz” (Siló), vagy a „birtokhoz” (Jeruzsálem).

A Rambam (Hilhot Bét HáBehirá 1:1-3) rövid összefoglalása:

1. Tevőleges parancsolat az Örökkévaló házának felépítése, hogy áldozatokat mutassunk be, évente háromszor elzarándokoljunk oda, amint írva van (2Mózes 25:8): „Készítsetek nekem szentélyt.” A Mózes által épített szentélyt a Tóra ideiglenesnek írja le, amint írva van (5Mózes12:9): „Mert még nem jutottatok ahhoz [a nyugalomhoz és birtokhoz].”

2. Miután beléptek az Országba, Gilgálban emeltek Szentélyt arra a tizennégy évre, míg meghódították és felosztották az országot. Onnan Silóba mentek, kőből épült házat emeltek és a Hajlék függönyét terítették fölé, teteje nem volt. A silói szentély 369 évig állt, Éli főpap halálakor elpusztult.

Majd Nobba érkezve szentélyt építettek. Amikor Sámuel meghalt, elpusztult a ház. Ezután Gibeonba érkezve építettek szentélyt. Gibeónból érkeztek az „örök helyhez” (Jeruzsálem). Nob és Gibeon összesen ötvenhét évig álltak fenn.

3. Mióta a Szentély felépült Jeruzsálemben, azóta egyetlen más helyen nem lehet az Örökkévalónak házat építeni vagy áldozatot bemutatni. Nincs Szentély egyetlen más nemzedéknek, csak Jeruzsálemben és a Mórija-hegyen, amint írva van (1Krónikák 22:1): „Mondta Dávid: Ez legyen az Örökkévaló Isten háza, és ez égőáldozati oltár Izráelnek”, és amint írva van (Zsoltárok 132:14): „ez nyugvóhelyem mindörökre”.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---