Ne járj rágalmazóként néped között

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:23 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Ködosim” (Mózes 3. 19:1-20:27.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

„Ne gyűlöld testvéredet szívedben…” (19:17). A Rámbám elsősorban közösségi szempontból tekintett a tórai tilalomra: „Ha egy ember vétkezik egy másik ellen, az utóbbinak nem szabad gyűlölni őt és csendben maradni. Ahogy a gonoszról írva van: „És Ábsálom se jót sem rosszat nem beszélt Ámnon-hoz, bár Ábsálom gyűlölte Ámnont” (2Sámuel 13:21).

Inkább köteles, hogy beszéljen vele, és azt mondja neki: „miért tettél velem így és így?”, amint írva van: „fedd meg a szomszédod”. Ha megtér és bocsánatot kér tőle, akkor meg kell bocsátania és nem lehet kegyetlen, amint írva van (1Mózes 20:17): „és Ábrahám imádkozott Ábimeleh gyógyulásáért Istenhez”.

A Rámbán inkább az egyén lelki egészségére gondolt: „ne gyűlöld testvéred a szívedben, ha valamit akaratod ellen tesz, hanem tedd szóvá, azt mondva: „miért tetted ezt ellenem”? És nem fogsz bűnt viselni miatta magadon, gyűlöletedet szívedbe rejtve és nem elmondva, mert amikor szóvá teszed neki, akkor igazolja magát vagy megbánja tettét és elismeri vétkét, te pedig megbocsátasz neki”.

E rövid, mindössze 64 mondatból álló hetiszakasz feltűnően „micvagazdag”, hiszen 51 parancsot tartalmaz. Van ezek között olyan, amelyről azt gondolhatnánk, hogy már találkoztunk vele, pedig dehogy: „Ne lopjatok”(19:10).

A talmudi bölcsek (Szanhedrin 86a) szerint e helyen szól a pénzlopás tilalmáról a Tóra. A Tízparancsolatban (2Mózes 20:13, 5Mózes 5:17) említett „ne lopj” tilalom ezzel szemben az emberrablást tiltja meg. Bölcseink a parancsok közvetlen szövegkörnyezetéből következtettek (dávár hálámed meinjáno), mert itt olyan utasítások mellett van említve, melyek pénzzel kapcsolatosak (diné mámonot), míg a Tízparancsolatban halálbüntetéssel járó tilalmak (diné nefásot) között szerepel a lopásra vonatkozó tilalom.

„Szeresd felebarátodat, mint magadat” (19:18). A szidra talán legismertebb versrészletéről szinte minden mesterünk elmondta a véleményét. A Rámbám úgy véli, hogy a tórai előírás magába foglalja azokat a jótetteket (gmilut hászádim), melyeket testünkkel hajtunk végre (beteglátogatás, vendégfogadás, temetés, gyászolók vigasztalása).

Szforno inkább a mondat szószerinti jelentésére figyelt: „szeresd azt a felebarátodban, amit magadban szeretnél, ha az ő helyében lennél”. A Kli Jákár pedig emlékeztet rá, hogy a micvák két nagy csoportjának, a „béjn ádám láMákom” (ember és Isten közötti) és a „béjn ádám leádám” (ember és ember közötti) előírásoknak ez a parancs jelenti a közös alapját.

A modern Izrael állam megalapítása óta háborúban és merényletekben elhunyt testvéreink emléknapján a „jisuv Erec Jiszráél” („Izrael földjén lakás parancsa”) micvával foglalkozunk.

A Ramban szerint tórai vers kötelez minden zsidót a micva végrehajtására: „hódítsd meg a Földet és lakj benne!” A mester magyarázata szerint a vers első része arra vonatkozik, hogy a zsidó nép foglalja el az országot és ne engedje más nemzetek kezeibe.

A vers második része: „lakj benne” pedig egy minden zsidóra vonatkozó parancs, amely arra kötelez, hogy az Országban lakjon, még akkor is ha idegen uralom alatt van. E két micva – a Ramban szerint, alkalmazandó az egész történelem során, és éppen annyira releváns maradt napjainkban, mint amennyire az volt az Országba belépő első nemzedék számára.

A Ramban által említett előírás harmadik része szerint a föld nem maradhat sivár. E tétel nyilvánvalóan része az „országban letelepedés” általános parancsnak, és bevonódik a „lakás” utasításba. Ezért a zsidó népre hárul a föld felügyelete és fejlesztése, hogy kiépítse infrastruktúráját, fejlessze mezőgazdaságát, és telepedjen meg benne minden lehetséges értelemben.

Ha a micva ennyire fontos, akkor hogy lehet, hogy sok vallásos ember még mindig Izrael földjén kívül él? Az egyik lehetséges magyarázatot a a Me’il Cedáká adja: „aki nem rendelkezik a megélhetés eszközeivel, annak nem kell otthagyni diaszpórai lakhelyét. Ha így tenne, akkor veszélybe sodorná magát és gyermekeit”.

Joszef Dov Szolovécsik rabbi arra keresett választ, hogy Izrael állam megalapítása miért sorolható az Örökkévaló nevének megszentelése, a Kiddus HáSem kategóriába, azaz van-e a mai napnak vallási szempontból (is) jelentősége?

1956-ban elmondott beszédében hat okot sorolt fel, melyek közül az első: valódi csoda, hogy az ENSZ a megalapítás mellett voksolt. Sorrendben a második a rendkívüli események között, hogy a fiatal, gyatrán felszerelt izraeli hadsereg győzni tudott azonnal rátámadó ellenségeivel szemben.

A harmadik ok Izrael államának léte, amivel alapjaiban ingatja meg azt a tévhitet, miszerint népünk büntetésből örök vándorlásra van ítélve.

A negyedik indok: az Ország létezése lassítja a diaszpórában élő zsidó közösségek asszimilációját, hiszen mindannyiunknak lehetősége van Izraelbe utazni hosszabb-rövidebb időre, és feltöltődni „zsidó életélménnyel”.

Az ötödik érv szerint 1948 óta a zsidók kiontott vére nem számít többé gazdátlannak (hefker), az Izrael népére támadók biztosak lehetnek abban, hogy agresszív fellépésük nem marad viszonzatlan. És végül, de nem utolsósorban: azon testvéreink, akik nincsenek biztonságban (délszláv háború, Etiópia, Jemen, stb.) országaikban, menedéket találhatnak Izraelben.

„Szeresd felebarátodat, mint magadat” (19:18). Mestereink szerint az imádkozást megelőzően helyes kijelenteni (és komolyan gondolni): „ezennel magamra vállalom a „szeresd felebarátod, mint magadat” tevőleges tórai parancsát. Ez a parancs „bejárat” a Teremtőhöz, ezen belépve lehet odaállni Elé imádkozni.

A vorkai cádik is egyetértett ezzel és hozzátette: „a többiek boldogulására kell irányítani gondolatait (káváná) az ima során, a csak magáért mondott fohász, lopás”. A Házon Is magyarázata arra is kitér, hogy az előírás a vétkeket elkövetőkre is vonatkozik. Ezt azért volt fontos megjegyeznie, mert a Talmud (Pszáhim 113b) azt írja: „micva gyűlölni a vétkek elkövetőit”.

A szigorú utasítás csak a feddést el nem fogadó testvéreinkre vonatkozott, ezért jó, hogy a Házon Is emlékeztet a Talmud másik megjegyzésre (Áráhin 16b), melyből kiderül: napjainkban képtelenek vagyunk megfelelően végezni a feddés (toháhá) bonyolult műveletét, ergo mindenkit szerethetünk.

Darvas István rabbi / OR-ZSE