„Ne hajlítsd el az ítéletet, ne ismerj tekintélyt és ne fogadj el megvesztegetést”

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 18:50 óra, az ünnep kimenetele: 19:53 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 19:53 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Softim” (Mózes 5. 16:18–21:9.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

2448-ban Mózes ezen a napon ment fel harmadszor a Szináj-hegyre, hogy negyven nappal később a kőtáblákkal és az isteni bűnbocsánat birtokában térjen vissza népéhez.

A hagyomány szerint elul hónap az isteni kegyelem ideje. Ráv Mose Schwab írja: „Elul érkeztével feltesszük a kérdést: Mi elul lényege? Miben különbözik e hónap a többitől?” Sokszor hangsúlyozzuk a tesuvá, a megtérés jelentőségét, az elmélyült, szívből jövő imádság, és az adakozás, a cedáká fontosságát, melyek segítségével kedvező irányba befolyásolhatjuk az Égi Bíróság ítéletét. Ezek a lehetőségek az év többi hónapjában is teljesíthetők miként erre Ráv Salanter utal: „minden hónapnak elulnak kellene lennie, de mégis elul egyedül elul”.

Bár az egész évben volt/van módunk megtérni, ha eddig nem történt meg, akkor a mai nap ideális a kezdéshez, sok sikert mindenkinek!

„Bírákat és felügyelőket rendelj magadnak minden kapudba” (16:18). Isten parancsba adja, hogy minden városban legyen bíróság és rendőrség.

Igazságszolgáltatási rendszerünk háromféle bíróságot foglal magába:
1. Háromtagú, a polgári peres és pénzügyek esetére (diné mámonot).
2. Huszonháromtagú, a Kis Szanhedrin, főbenjáró bűnök esetére (diné nefásot).
3. Hetvenegytagú, a Nagy Szanhedrin, melynek két fő feladata volt, egyrészt tisztázatlan esetekben egyértelművé tenni a törvényt, másrészt új rendeletek bevezetése.

Az utóbbi tagsága bírt a legnagyobb presztizszsel, és itt kellett a legkeményebb követelményeknek megfelelni. Minden bírónak bölcsnek és alázatosnak kellett lenni, szeretni az igazságot és gyűlölni a megvesztegetést, valamint közkedveltnek és elismertnek kellett lenniük. Szükséges volt, hogy jártasak legyenek a tudományokban, csillagászatban és orvostudományban. Ennek alapján talán joggal hihetnénk, hogy a Nagy Szanhedrin tagsághoz nagyobb előképzettség kellett, mint a szerényebb, háromtagúhoz. És tévednénk?

A Talmud szerint a polgári ügyekhez nagyobb szakértelem és bölcsesség szükségeltetett, mint a főbenjáró bűnök tárgyalásához. „Minden tanítvány aki csendben marad, amikor mestere mérges rá első és második alkalommal, az érdemes lesz arra, hogy megértse a pénzügyi törvényeket, melyek nehezebbek, mint a halálbüntetés lehetőségét magukban hordozó törvények.”

A Misnában tanultuk (Bává Bátrá 175b): Rabbi Jismáel mondja: „aki bölcs akar lenni, foglalkozzon pénzügyi törvényekkel, mert nincs nehezebb foglalkozás a Tórában a pénzügyeknél, mert olyanok, mint egy örökösen folyó szökőkút”. (Brahot 63b)

A polgári peres ügyek és a főbenjáró bűnök tárgyalása egyaránt a jog területéhez tartoznak, de céljaik alapvetően eltérnek. A polgári jog elsődleges célja, hogy megoldjon magánszemélyek között kialakult pénzügyi jogvitákat, és a jogos tulajdonosnak visszaszolgáltassa veszni látszó tulajdonát.

Csak másodlagos céljaként említhetjük, hogy a társadalom egészének is hasznot hoz, elsősorban egyéni érdeket képvisel, és ez akkor is igaz, ha a pártatlan bíráskodáson alapuló jogbiztonság a társadalom egészének érdekeit is szolgálja. Főbenjáró bűnök esetén általában nincs semmi, amit orvosolni, vagy visszatéríteni lehetne, az eljárás lényege, hogy az elkövetőt megbüntessék. Ez a lényegi eltérés vezet oda, hogy a pénzügyi esetek lényegesen bonyolultabbak.

„Ne ültess magadnak ligetet, semmi fát az Örökkévaló Istened oltára mellé…” (16.21.). Bölcseink kérdezték, hogy miért követi a Tórában a fenti gondolat a bírákra vonatkozó részt?

A lublini Rabbi Meir szerint a Tóra arra tanít, hogy Izrael bíráinak olyannak kell lenniük, mint az oltár. Miként az oltár belülről földből készül, és kívülről rézzel vonják be, ugyanúgy bíráinknak belülről szerénynek, istenfélőnek kell lenniük, nem szabad elfelejteniük, hogy mindenkire egyformán vonatkozik a tórai pászuk, miszerint: „ …én por és hamu vagyok” (1Mózes 18.27).

Kívülről azonban olyannak kell lenniük, mint a vas, törhetetlenül, hajlíthatatlanul kell törekedniük, hogy igazságos ítéletet hozzanak az eléjük kerülő peres ügyekben. Szerénynek és/de hajlíthatatlannak lenni – talán az egyik legnehezebb kombináció, mert nem csak az igaz, hogy „kutya nehéz dolog úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot”, hanem az is, hogy nagy kihívás úgy igazat mondani, ha az ember ismeri az igazságot, hiszen, ha csak egy kicsit is ismeri, akkor pontosan tudhatja, hogy csak feltételezi.

A zsidó királyokra többek közt ez a parancs vonatkozott: „vissza ne vigye a népet Egyiptomba…mert az Örökkévaló mondta nektek: ne térjetek többé vissza ezen az úton” (17:16). A versből úgy tűnik, hogy minden zsidónak tilos Egyiptomba menni, viszont mi már tudjuk, hogy óriási zsidó közösségek éltek Egyiptomban, sőt olyan kiválóságunk, mint a Rámbám is ott töltötte élete jelentős részét.

Vajon hibáztak? Nem, mert a Talmud szerint (jSzanhedrin 10:5) „csak az állandó letelepedés szándékával tilos visszamenni, de kereskedni vagy dolgozni szabad”. Természetesen ezt a nézetet vallja a Rámbám is (Királyok törvényei 5:8), és a Rádbáz is azt írja, hogy „én magam is sok időt töltöttem ott, hogy Tórát tanuljak és tanítsak, mert ilyen esetben engedélyezett”.

Rabbi Joszef Saul Natanson szerint azon az egyiptomi kivonulás 42 állomáshelyből álló útvonalán tilos oda visszamenni, a Soel umésiv szerint pedig csak Izrael egész közösségének tilos az egyiptomi út.

Rabbénu Bahje azt gondolta, hogy a tilalom csak a tórai időszakokra vonatkozott, míg a Sz’mág úgy vélte, hogy Szanherib idején az „eredeti” egyiptomiakat elűzték földjükről, ezért a tilalom már nincs érvényben.

Bölcseink majdnem egybehangzó véleménye alapján talán nyugodtan mondhatjuk, hogy ha a fejünkben rend van, akkor – a háborús gócpontokat leszámítva – nincs a világnak olyan pontja, ahol ne élhetnénk megfelelő zsidó életet, már ha a fejünkben tényleg rend van.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---