Mosonmagyaróvár a Csányi5-ben, avagy a budapesti és vidéki zsidóság közös pontjai
– Gyermekkoromban a Dohány utcai zsinagógában édesapám mindig körbemutatott: „látod, a középső padsorokban a debreceniek, mögöttük a szolnokiak ülnek, a mi sorainkban pedig ceglédiek és abonyiak” – idézte fel régi emlékét Heisler András, a Csányi5 Alapítvány elnöke a Mosonmagyaróvár zsidó közössége – több évszázados jelenlét című tárlat megnyitóján. A rendezvényen beszédet mondott dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke és Radnóti Zoltán főrabbi, a tárlatot Ligeti László, a mosoni hitközség vezetője nyitotta meg.
Heisler András föntebb említett emléke hívta életre a budapesti Csányi utca 5. szám alatt lévő Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban a Merre tovább, vidéki zsidóság? elnevezésű kiállítás-sorozatot, amely a fővárosi zsidóság vidéki gyökereit kívánja bemutatni, és amelyen elsőként a Mosonmagyaróvári Zsidó Hitközség mutatkozik be.

A Ligeti László elnök által vezetett apró közösség a zsidó kultúrán keresztül igyekszik megőrizni őseik hagyatékát azon a településen, ahonnan mára az összes zsidó fiatal Budapestre költözött.

A múlt pénteki tárlatmegnyitón a Csányi5 Alapítvány elnöke elmondta: mivel a fővárosi zsidóságból nagyon sokan vidéki gyökerekkel rendelkeznek, nem is kérdés, hogy a budapesti és vidék zsidóság vannak közös pontjaik a hitélet gyakorlásán túl is. Éppen ezért fontos – hangsúlyozta Heisler András –, hogy bemutassuk a vidéki közösségek értékeit, a múltjukat, az egykori pezsgő életüket, amit kettétört a holokauszt, arra kárhoztatva a jelentősen megcsappant létszámú vidéki zsidó közösségeket, hogy a mai napig megszenvedjék a holokausztot. Hozzátette: Mosonmagyaróváron a zsidóság már a XVIII. század első évtizedeiben megjelent, s habár virágzott a helyi közösség, mára csak egyetlen tárgy maradt meg az egykori zsinagágból. Ami nem más, mint a női karzat egyik fából készült darabja.

Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hiktözségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke személyes élményeit is beleszőtte a beszédébe: mint mondta, győri születésű zsidóként különösen közel érzi magát Mosonmagyaróvárhoz, a mosoni zsidó közösséghez.

Heisler András beszédére utalva dr. Grósz Andor hozzáfűzte: az ő gyermekkori emlékképe pontosan megrajzolja, hogy mennyire sokszínű volt és mennyire sokszíná ma is a budapesti zsidóság.
– A múlt nemcsak történelem, hanem identitás, önismeret és néha bizony vigasz is. Ezért ez a tárlat egyszerre szól a gyökerekről és az elszakadásról, a megmaradásról és az újrakezdésről – hangoztatta dr. Grósz Andor.
Radnóti Zoltán főrabbi, a Budapesti Rabbiság vezetője a kiállítás címéből a „jelenlét” szót emelte ki, mondván: akinek a jelenben megidézem a múltbéli emlékét, azzal egyúttal meg is tartom a jövőnek. A jelenlét szó tehát – magyarázta a rabbi – egyszerre hívja elő a múltra való emlékezés zsidó parancsát, valamint a jelen értékeinek átadását, áthagyományozását a jövő zsidó generációira.

– Egykori zsidó elődeinknek, azaz a múltnak a felidézésével igazából tehát a saját jövőnket építjük, így ér össze az általunk ismeretlen emberek öröksége a mi örökségünkkel – mondta Radnóti főrabbi.
Szólt a megjelentekhez Ligeti László is, a mosoni zsidó hitközség elnöke, aki megköszönte a Csányi5-nek a most útjára indult kezdeményezést, és köszönetet mondott a Mazsihisz elnökének, a Csányi5 vezetőjének és a főrabbinak a tartalmas, méltó beszédekért.

Ligeti László e szavakkal meg is nyitotta a tárlatot, amely március 22-ig tekinthető meg. A tárlatmegnyitón közreműködött Kardos Dániel gitárművész.
FOTÓK: RITTER DORON
A Mazsihisz-közgyűlés szinte egyhangúan elfogadta az Alapszabály részleges módosítását
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék