Megkötöm szövetségemet veletek

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:04 óra, az ünnep kimenetele: 17:08 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:08 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Noáh” (Mózes 1. 6:9–11:32) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban:

A héten az Özönvízről, illetve annak túlélőiről, Noéról és családjáról olvasunk. Egy lehetséges magyarázat a kataklizma kiváltó okáról: „megtelt a föld erőszakossággal általuk; azért íme, én megrontom őket a földdel együtt”(6:13).

Az erőszakosság (hámász) kifejezést a zsidó hagyomány szerint a lopás bűnére alkalmazza a Tóra. A Talmudban (Szanhedrin 108a) olvasható Rabbi Johanán kijelentése: „Nézd meg jól, hogy mekkora a lopás ereje (a vétek negatív hatása)! Az Özönvíz nemzedéke áthágott minden parancsot, mégsem kapták meg ítéletüket, míg el nem kezdtek lopni”. Máshol a Talmud (Szanhedrin 57a) részletesen szól a nemzedék vétkeiről, cifra lista.

A nagy túlélőről, Noéról a Tóra azt írja: „Noé igazságos, tökéletes férfiú volt nemzedékében, Istennel járt Noé” (6.9). Noéval kapcsolatban gyakran felmerül a „relatív cádik” fogalma, kérdés, hogy csupán kora alacsony erkölcsi színvonalának köszönhetően érdemelte ki a cádik jelzőt, vagy inkább különösen nagy teljesítmény az övé, mert a legnehezebb időkben is képes volt igaz ember maradni?

„Noé igaz ember, tökéletes férfiú volt nemzedékében, Istennel járt Noé” (6.9). Rási megjegyzi: „Ábrahám Isten előtt járt (17:1), vagyis Noé olyan igaz volt, aki támogatásra szorult, míg Ábrahám önmaga erejére támaszkodva járt az igaz úton”. Majd hozzáteszi: „vannak mestereink között, akik ezt dicsőségére magyarázzák: igaz emberek nemzedékében mennyivel nagyobb cádik lett volna! De vannak, akik szégyenére magyarázzák: nemzedékében igaz volt, de ha Ábrahám nemzedékében élt volna, nem számított volna senkinek”.

Sokan azt vetik a szemére, hogy bár százhúsz (120!) esztendőt kapott Istentől a bárka építésére, mégsem használta ki elég jól az időt. Igaz ugyan, hogy megépítette az emberiség túlélésének zálogát jelentő bárkát, de egyáltalán nem volt hatékony nemzedéke megtérítésének tekintetében, sőt ami nagyobb bajnak tűnik, nem is imádkozott értük. Ez igaz – egyben komoly kritika alapja – lehet. De van egy nem is olyan apró bökkenő: ha a Tóra valakiről azt állítja, hogy igaz ember, akkor milyen alapon feltételezheti bárki is, hogy cádik volta nem érvényesülne minden nemzedékben?

Tegnap azt feszegettük, hogy miként tehető zárójelbe Noé cádiksága? A válaszok közül ki kell emelni azt, amelyik úgy véli, hogy a kommentárban idézett magyarázat nem mástól, mint Noétól származik. Ezek szerint veleszületett szerénysége késztette arra a cádikot, hogy önkritikát gyakorolva megemlékezzen a saját, illetve kiváló utódja (Ábrahám) idejének általános erkölcsi színvonala között tátongó minőségi különbségről.

A másik feltételezés kevesebb humorérzékről, de nagy emberismeretről tanúskodik. Kiindulópontja szerint Rási azért hozza a Noéra nézve negatív kritikát, mert erkölcsi tanítást kíván adni, melynek lényege, hogy „nincs menekvés a láson hárá (rágalmazás) elől”. Ebből pedig az következik, hogy ha valakiről a Tóra állítja, hogy jámbor és cádik, és ennek dacára némelyek arra vetemednek, hogy ezt kétségbe vonják, akkor a szöveg tanulmányozóinak meg kell érteni, hogy „nem mindig szükséges ügyet vetni a teremtmények locsogására”. Megfontolandó, de érdemes lesz holnap a kuzmíri Rabbi Jehezkél véleményére is figyelni.

A kuzmíri Rabbi Jehezkél szerint a láson hárá is segíthet bizonyos esetekben. Véleménye szerint, ha egy tórai kijelentés, amely azt közli egy emberről, hogy „igazságos, tökéletes férfiú” sem képes csöndre inteni a kritikusokat, akkor abból láthatjuk, hogy ha egy emberről mindenki csak jót mond, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az illető cselekedetei álságosak, és nem az igazmondás élharcosa. Hiszen ha őszintén vállalná véleményét, akkor „jóakarói” is szép számmal lennének. Esetleg kiindulhatnánk abból, hogy a Tóra az emberiség születésének hajnalán meg akarta tanítani: minden nemzedéknek olyan vezetője lesz, mint amilyet érdemel. Azaz nem Noé volt „relatív cádik” hanem – legjobb esetben – minden vezető az lehet.

Azt mondtuk Noé kapcsán, hogy „nem volt hatékony nemzedéke megtérítésének tekintetében”. A Talmud (Jevámot 65b) szerint: „miként micva az embernek szólni ott, ahol meghallgatják, ugyanúgy micva nem szólni, ahol nem hallgatják meg”.

Nehéz elképzelni, hogy Noé szavainak figyelmet szenteltek volna olyanok, akikről Isten így nyilatkozott: „megtelt a föld erőszakossággal általuk” (6:13), és legalább ennyire valószínűtlen, hogy azon kortársainak, akik érdeklődtek nála a bárka építésének okáról, ne mondta volna meg az igazat. Ha a hatalmas bárka építése nem tűnt fel, akkor igazán nincs miről beszélni.

Elképzelhető, hogy Noé nem találta meg az emberekkel a megfelelő hangot, de lehet, hogy az volt vele a „baj”, mint – a feltétlenül magasabb szinten álló – Mózessel, aki gyakran azért került a támadások kereszttüzébe, mert nem a nép pillanatnyi vágyával összhangban cselekedett.

Bár Özönvíz többet nem lesz (1Mózes 9:15), de Egyiptomot nem véletlenül próbáljuk évről-évre magunk mögött hagyni, minden nemzedéket egyformán fenyeget, hogy Micrájim-ból nem találja meg a kiutat.

„Noé igaz, tökéletes férfi volt nemzedékében, Istennel járt Noé”. A „tökéletes” jelzővel még nem foglalkoztunk, pedig biztosan sokakat érdekel, hogy milyen egy/a tökéletes férfi! A midrás szerint (Tanhuma) a tórai jelző arra vonatkozik, hogy hősünk egyike volt azon hét férfiúnak, akik körülmetélve születtek. Illusztris társaság: Ádám, Sét, Noé, Jákob, József, Mózes, Jób.

Az Ávot D’Rabbi Nátán kiegészíti még néhány névvel a fentieket: Hánoh, Teráh, Smuel, Dávid, Jesája és Jirmijá ugyancsak a szövetség jelét testén viselve látta meg a napvilágot. A többi férfi legkorábban nyolc nappal a születése után indul(hat) el a tökéletesség útján, sok sikert kívánok a tökéletessé váláshoz és a tökéletes férfi megtalálásához egyaránt!

„Már hesván” kapcsán említettem, hogy nem keserű. Miért merül fel, hogy az, és miért nem az? A „már” kifejezés jelenthet keserűt, és mivel ebben a hónapban nincsenek ünnepek, valamint néhány szomorú történelmi esemény is bekövetkezett, ezért magyarázható így is.

De mennyivel jobb a „már” szót Jesája alapján (40:15) „vízcsepp”-nek fordítani, egy ilyen esős hónapban ez is indokolt lehet, és már barátságosabban viszonyulhatunk hesván-hoz.

A leginkább valószínű, hogy a szó babilóniai eredetű, a „várhu-smán” kifejezésből jön, ami annyit jelent: „nyolcadik hónap”. Az ókorban niszán volt az év első hónapja, ennek alapján pedig tényleg hesván a nyolcadik. Ez megfelel bölcseink azon állításának, mely szerint „a hónapok nevét Babilóniából hozták magukkal” (jRos Hasana 1:2). Szóval hesván nem tűnik keserűnek, csak esősnek és nyolcadiknak.

Darvas István rabbi / OR-ZSE