Megillaolvasás a rabbiképzőn fényben és árnyékban

Fotóriporter kollégánk, M. Schmidt János föntebb látható, művészi igénnyel készült alkotása szavak nélkül is kifejezi a Megilla-olvasás lényegét: nézzék csak a fények és az árnyékok játékát! S érdemes egy pillantást vetni a háttérben látható, ősi héber betűkre is, nézzék, hogy az Íráson mily gyönyörű jelképességgel ragyog fel a világosság…

Igen, ilyen fények és árnyékok között él a zsidóság évezredek óta, de tudván tudja, hogy a sötétség nem zsákutca és nem is beomlott alakút, ahonnan nincs menekülés, a nagy, közös utunk ugyanis mindig a fény, azaz a jóság felé vezeti lépteinket.

A rendezvény legfiatalabb résztvevője egy alig egy éves fiúgyermek volt, aki az egyik, különösen hangosra sikerült fújolás és kereplés hallatán úgy megijedt, hogy keserves sírásra fakadt. Nem tudja még – de minden bizonnyal meg fogja tudni –, hogy neki nincs oka a félelemre, hiszen mellette és mögötte áll a zsidóság nagy családja, amely megvédi és megóvja a tagjait a mindenkori hámánoktól. S nem vitás, hogy ebben a harcban ki lesz a győztes – elvégre mindig a fény, azaz a jóság győzedelmeskedik a romlottság, gonoszság és aljasság felett.

FOTÓK: M. SCHMIDT JÁNOS / MAZSIHISZ.HU

---