Megemlékezést tartottak a holokauszt nyíregyházi áldozatainak emlékére

Az alábbiakban Heisler András az eseményen elhangzott beszédét közöljük:

A magyarországi zsidóság 20. századi történelmének tragédiáját bizonyára mindnyájan ismerik. A rövid aranykort az első világháború vágta ketté a megcsonkított ország történelmi frusztrációja, majd a Horthy Miklós kormányzása alatti kormányok szélsőjobboldali, náci eszmék iránti engedékenysége. Az eredményt tudjuk.

A nyolcszázezres magyar zsidóságból a Holokauszt során hatszázezren elpusztultak. Nyíregyházán sem volt más a helyzet. Az első zsidó betelepülő, Fried Jakab tokaji kereskedő volt. Kérvényét az elöljáróság 1840-ben bírálta el: „miután becsületes magaviseletéről és kereskedés folytatásáról hiteles bizonyságlevelet mutatott be”. Alig negyven esztendővel később, 1880-ban már 2053 zsidó élt a városban. Újabb negyven év és a numerus clausus, majd a zsidótörvények során a gazdasági és politikai joguktól megfosztott zsidók számára fenyegető közelségbe került a „zsidókérdés” megoldásának végső formája. Nyíregyházán sok hontalan zsidó is élt, közülük sok ezren kerültek Kamenyec-Podolszkba, ahol a németek három nap alatt mindnyájukat lemészárolták. 1944-ben a nyíregyházi gettóban különösen kegyetlen körülmények között éltek a zsidók. Közel ötezer főt deportáltak Auschwitzba.

A háborút követően pedig mindnyájan tudjuk, olyan vallásellenes diktatúra működött 40 évig Magyarországon, mely bezáratta a jesiváinkat, megszüntette oktatási intézményeinket, templomaink átadására kényszerítette elődeinket – s „remek” bútorboltokká alakították a nagy légterű zsinagógákat.

Ilyen előzményeket követően logikailag arra lehetne következtetni, hogy Magyarországon a zsidóság megszűnik, vagy éppen megszűnőben van. A valóság azonban pontosan ennek az ellenkezője.

A holokauszt öldöklését követően megmaradt magyarországi zsidók nagyobbik hányada nem hagyta el az országot. Kulturális, érzelmi kötöttségünk Magyarországhoz erős, amit a 19. században megkezdődött emancipációs, majd asszimilációs törekvések csak még szilárdabbakká tettek. A magyarországi zsidóság ma széles infrastruktúrával és szervezeti háttérrel rendelkezik. Zsidó civil szervezetek sokasága, vallási irányzatok, jelentős zsidó infrastruktúra, zsidó iskolák, zsidó egyetem, zsidó kórház, szociális háló. Ezek értékek, melyeket meg kell őriznünk, amihez erős érdekvédelmi tevékenységre van szükség.

nyiregyhaza_2.jpg
Fotók: Somos Péter

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, mint a legnagyobb és legjelentősebb zsidó infrastruktúrával rendelkező zsidó ernyőszervezet következetesen próbálja a zsidó érdekeket képviselni. A zsidó szervezetek ezer szálon kapcsolódnak a magyar közélet és gazdaság rendszeréhez. Szövetségünk ezért törekszik a hatalommal való együttműködésre, de mindig léteznek olyan határok, melyeket nem léphetünk át. Történelmünk tárgyalásában, emlékezetpolitikai kérdésekben ugyanis nem tudunk semmiféle kompromisszumot kötni. Számunkra a történelem, s kiemelten a holokauszt időszaka vonatkozásában a hiteles emlékezés kulcsfontosságú. Most is ezért vagyunk itt Nyíregyházán s gyűltünk egybe zsidók és nem zsidók.

Ragaszkodunk ahhoz, hogy a holokauszt nem a német megszállással kezdődött, hanem egy hosszabb folyamat eredménye volt, és nem akarunk eltekinteni a felelősök konkrét megnevezésétől. Mára a magyar kormány is tudja, ezekben a kérdésekben, a Horthy rendszer kifehérítésében, náci, vagy nácibarát minisztereknek történő emlékművek felállításában Szövetségünk nem kompromisszumképes. El kell mondani, kormányoldalról több kiváló nyilatkozat hangzott el a korabeli magyar hatóságok felelősségéről, arról, hogy a magyarországi zsidóság a magyar nemzet része, vagy akár az emlékezés fontosságáról. Mégis, a magyarországi zsidó közösséget ma aggasztják azok a jelek, melyek az ország egy másik arcát mutatják. Aggasztó, ahogyan az egész Európa számára megoldatlan migráció problémáját Magyarország egyfajta gyűlöletbeszéddel próbálja kezelni. Embercsoportok elleni gyűlöletkeltés egy zsidó közösség számára soha nem elfogadható – már csak a történelmi tapasztalataink okán sem.

Mi pontosan tudjuk, a gyűlölet olyan, mint a vírus: a társadalom egyik csoportjáról szinte észrevétlenül képes átvándorolni a másikra. Ugye emlékszünk, mikor a húszas években még „csak” a jöttment galíciai zsidók kirekesztését hirdették egyes antiszemita politikusok. Néhány évvel később már az egész zsidóság kifosztásának és elpusztításának államilag támogatott programjával kellett szembesülni.

„Megtagadok minden közösséget a földi bálvány-istenekkel és a sátán hitvallásával: a gyűlölettel”. Slachta Margit szavait idéztem.

Ő volt az a nő, aki már 1940-ben néven nevezte a bűnt, aki fáradhatatlanul támogatta a rászorultakat, segítette az üldözötteket és küzdött a gyűlölet ellen. Mert gyűlöletet szítani tilos bárki ellen! Tilos a zsidók, a keresztények, a romák, a melegek, bármely embercsoport, akár a muszlimok, vagy a menekültek elleni gyűlöletkeltés. Ez a mi történeti tapasztalatunk és ez a holokauszt egyik fontos tanulsága.

Mert „megtagadok minden közösséget a földi bálvány-istenekkel és a sátán hitvallásával: magával a gyűlölettel”.