Márkus László, a legfinomabb és legelegánsabb magyar színész

---

A fővárosban éli túl, óriási szerencsével, a második világháború utolsó hónapjait kamaszként az édesanyjával, 1957-től meglehetősen korai haláláig a Madách Színház színészeként dolgozott. Elsősorban komikus színész volt, mert aki nem ordít és zokog százezer decibellel a magyar színpad némely műhelyeiben, az nem igazi drámai színész. Pedig valójában alighanem drámai alkat volt, talán éppen Csehov-művek néma tragédiáiba való. Az a paródia hihetetlenül pontosan érti a magyar színpad évszázados kedvencét, a földkerekség egyik legnagyobb drámaíróját, valójában, hiába röhögünk rajta hangosan, nagyon pontos Csehov-értelmezés. Valóban az a vicc és az a tragédia, hogy nem történik semmi, miközben lassan, pár órába sűrítve, elmúlik az élet.

Ha Frédire és Bénire gondolunk, akkor (a szintén zsidó) Romhányi József zseniális rímein kívül a figurák bemutatkozása jut eszünkbe: az öblös hangon kikanyarított Csákányi László, a cicogva kontrázó Márkus László, a mély hangú díva, Psota Irén és a lenyűgözően törékeny Váradi Hédi, a sztorikra sokkal kevésbé emlékszünk, mint a poénokra és a karakterekre, ebből az ízig-vérig magyarrá tett produkcióból. És mind a szelíd bölcsességet látjuk megtestesülni Márkus Lászlóban, ha a nagy filmjeire gondolunk, akkor is. Kevesen tudtak ilyen póztalan, alig modoros tapintattal ekkora, ennyire átütően felejthetetlen színészekké válni. Azok közé tartozott, akik csak a színpadon éltek igazán és akik nem a színpadon, de az öltözőben haltak meg, miután a színpadon megcsinálták a feladatukat. Hosszan volt beteg, néha úgy tűnt, hogy felgyógyul, aztán csendben elbúcsúzott, rögtön munka után, a kellő önuralommal, bevégezve, amit rábíztak. Nem lehet haláleset miatt megszakítani a szilveszteri műsor felvételét.

A jelenség átvilágított a szerepeken és nagyon szeretetreméltónak bizonyult. Belőle nem csak gesztusok, pillanatok maradnak meg, hanem teljes alakítások sok első vonalbeli magyar filmben a Két félidő a pokolbantól a Régi idők fociján keresztül Az ötödik pecsétig és ha a legpergősebbet választjuk, A tizedes meg a többiekig (majdnem mindegyik háborús film). A halálakor 58 és fél éves volt.

Márkus László június 10-én született

---