Maradjon vagy menjen az EU-ból az Egyesült Királyság: mi a jó a zsidóknak?
Nyilván ismerik a híres viccet, amikor Kohn újságot olvas Grün mellett a padon, felpillant és közli: Uruguay-Paraguay 3-0. Mire a Grün visszakérdez: és mondd, Kohn, jó ez nekünk? Mi e heti világpanorámánkban komolyan vesszük Kohn kérdését és megnézzük, mi a jó a brit zsidóknak: ha távozik országuk az EU-ból, vagy ha tagok maradnak.
A választ a csütörtöki népszavazáson adják majd meg a szigetország állampolgárai, köztük több százezer zsidó szavazó is, akik majdnem annyira megosztottak a kérdésben, miht nem zsidó polgártársaik. A Jewish Chronicle, a legismertebb brit zsidó újság által publikált, múlt havi közvélemény-kutatás szerint a brit zsidók fele maradna az Unióban, míg bő egyharmaduk menne, a maradék 17% akkor még nem döntötte el, melyik opciót választja majd végül.
Mivel a kampány első számú kérdése a határok átjárhatósága, ennek kapcsán pedig a menekült-kérdés volt (a távozást szorgalmazók arra hivatkoztak, hogy a szuverenitását visszanyerő Egyesült Királyság maga dönthetne arról, kit fogad be), számos publicisztika emlékeztette a zsidó közösséget, hogy döntő többségükben maguk is menekültek leszármazottaiként élhetnek hazájukban, ezért nem lenne szép tőlük, ha mások, saját felmenőik súlyos veszélyeknek kitett sorstársai előtt most becsuknák az ajtót.
Arra is több kommentár figyelmeztet, hogy a nemzeti bezárkózás igénye történelmi tapasztalatok szerint mindig fenyegető egy-egy ország kisebbségeire nézve, ezért is érdeke a brit zsidóknak a maradást támogatni.
Praktikusabb megközelítésben arra is szokás hivatkozni, hogy az Európai Unió döntéshozó fórumain az Egyesült Királyság többnyire Izrael pártján áll (a toryk már Margaret Thatcher miniszterelnöksége óta Izrael-pártiak és a két legutóbbi munkáspárti kormányfő, Tony Blair és Gordon Brown is az volt), vagyis az EU Izrael-politikájának további alakításából kiesne egy fontos szövetséges az Egyesült Királyság távozásával. A kontinensen és az Egyesült Királyságban tevékenykedő izraeli cégek életét is megnehezítené, ha a kilépés korlátozná szabad mozgásukat Európában és ugyanez igaz, talán kissé meglepő módon, az országban élő nagy létszámú ultraortodox közösségre is: ők azért tartanak a távozás lehetőségétől, mert megnehezítené számukra, hogy külföldi párt keressenek gyermekeiknek, mivel az EU-n belüli mozgásszabadság már nem terjedne ki otthonukra, az Egyesült Királyságra.
Tovább bonyolítja a helyzetet az a sok ezer francia zsidó, akik az utóbbi években áttelepültek az Egyesült Királyságba Franciaországból, mivel jobbnak ítélték a megélhetés feltételeit, illetve – kisebb részben – kevésbé fenyegetőnek ítélték a zsidók helyzetét az Egyesült Királyságban, mint otthon. Így Franciaországtól alig néhány órányira kellett csak eltávolodniuk és egy másik százezeres zsidó közösség várta őket – a francia után a második legnagyobb létszámú Európában. Vannak zsinagógák, amelyek már önálló francia nyelvű istentiszteleteket tartanak és iskolák, amelyek osztályaiban a tanulók többsége francia. Az, hogy a „fél-emigráns” francia zsidók maradhatnak-e, illetve hogy ki maradhat közülük az Egyesült Királyságban, ha a választók a kilépés mellett döntenek, felettébb bizonytalannak tűnik.
Egy jobboldali izraeli civil szervezet viszont, amely a Ciszjordániában lévő területeken létesült zsidó települések lelkes támogatója, a kilépés mellett kampányolt intenzíven, mivel úgy látják, hogy az EU ellenséges Izraellel és legkivált a telepesekkel szemben, ezért Izrael számára csak jó, ha meggyengül.
Ön mit gondol, mi a jó a zsidóknak, illetve az Egyesült Királyságnak, Európának és a világnak: a maradás vagy a kilépés?
A Mazsihisz-közgyűlés szinte egyhangúan elfogadta az Alapszabály részleges módosítását
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék