Makettként születtek újjá Lettország elpusztított zsinagógái

---

A második világháború előtt 210 zsinagóga volt Lettországban, építési stílusuk a díszes neoreneszánsztól és neoromántól a szerény faépületekig terjedt. Ma csupán két zsinagóga működik az országban, az egyik Rigában, a másik a délebbre fekvő Daugavpilsben.

Archív források, hivatalos dokumentumok, fotók és némi nyomozás segítségével az elpusztult épületek közül huszonegyet alkottak újra papírból, műanyagból és fából.

A projekt megvalósulását a Rigai Gettó és a Lettországi Holokauszt Múzeuma egyengette, itt láthatók az elkészült modellek is. „Ezek olyan helyek voltak, ahová az emberek imádkozni jöttek, tele voltak élettel” – mondta el Menachem Barkahan rabbi, a múzeum elnöke. Hozzátette: a modellek elkészítésével a zsidók életmódját szerették volna előtérbe állítani.

Az 1:50 arányú modellek között megtalálható a Nagy Korál zsinagóga mása is, amelynek a 19. században épült eredetijét a nácik gyújtották fel 1941-ben, a falai közé terelt 300 zsidóval együtt.

Lettország zsidó lakossága majdnem 100 ezer főre rúgott a második világháború előtt, ma csupán 7 ezer zsidó él az országban. A holokauszt alatt mintegy 70 ezer zsidó származású lett embert gyilkoltak meg 25 ezer nyugat-európai zsidóval együtt, akiket a nácik ide deportáltak az ország 1941-es megszállása után. „Ez nem a bosszú kereséséről szól. Emlékezni kell ahhoz, hogy ne ismétlődhessen meg. Emlékezés nélkül nincs jövő senkinek” – mondta el Menachem Barkahan a múzeum rendeltetéséről.

Az elmúlt években több parádét is tartottak a lett fővárosban a náci Waffen SS helyi veteránjai, akik szerint ők csupán frontkatonaként harcoltak a szovjet hadsereg ellen, és tagadják, hogy bármi közük lehetett a zsidók kiirtásához, amelyet a német egységek lett kiegészítő csapatokkal vittek végbe a háború alatt.

Olga Rinkus, a múzeum egyik tárlatvezetője csupán néhány évvel ezelőtt tudta meg, hogy dédanyja zsidó származású volt, és ezt évtizedeken át eltitkolta. A dédanyja egyik fia ráadásul a SS-nél szolgált – majd átállt a szovjetekhez; később elesett. „Fontos számomra, hogy sok ember történeteit elmeséljük a múzeumban, mivel így tudjuk fenntartani a hidat a múlt és a jelen között. A vizuális anyagok és tárgyak segítik a látogatóknak elképzelni azt az életet, amely számunkra már véglegesen elveszett” – mondta el. (MTI)

---