Mai szülinapos: Michael Schwerner, Amerika zsidó hőse, aki mások jogaiért halt meg

Michael Schwerner édesanyja középiskolai tanár volt, a papája üzletember. Azt, hogy az iskolában mivel foglalkozott, Bill Clinton kormányának egyik tagja, Robert Reich beszámolóiból tudjuk: a gyengébb kisfiúkat, közöttük például őt magát védte az agresszív kötekedők szemétkedéseivel szemben. Először úgy képzelte, állatorvos lesz, de aztán szociológiára váltott, szociális munkásnak tanult.

A ’60-as évek elején, húszas évei kezdetén lelkesen csatlakozik ő is az épp delelőjén álló fekete polgárjogi mozgalom egyik nagy szervezetéhez, a Congress Of Racial Equalityhez, és nemsokára úgy döntött, hogy lemegy délre, Missisipibe, ott lesz aktivista és nem a biztonságos New Yorkban: így került feleségével a Mississipi állam-beli Meridian városába önkéntesnek, itt hoztak létre helyi közösségi házat egy fekete fiatal, James Chaney segítségével. Ők voltak az első fehérek, akik Mississipi fővárosán, Jacksonon kívül kezdtek dolgozni a szervezet megbízásából. Bekapcsolódtak 1964 nyarán a „Szabadság nyara” nevű kampányba is, amelynek az volt a célja, hogy minél több fekete polgár regisztráljon Missisipiben, hogy elérje a feketék politikai egyenlőségét az ország déli részén is.

Az állam azonban nagyon nem nézte jó szemmel az, északról érkező, gyanús idegen felforgatók tevékenységét: figyelték őket és a fiatalokról gyűjtött alapos információik egészen az ebben az időben Mississipiben különösen szadista Ku-Klux Klanhoz is egy megyei seriffen keresztül, aki maga is Klán-tag volt, ez derült ki az 1998-ban újranyitott bírósági aktákból.

Schwerner azonban, aki mélyen hitt az emberi jóságban, nem viszonozta a bizalmatlanságot, próbált kapcsolatba lépni a helyi fehér munkásosztállyal is, ajótóról ajtóra járva beszélgetett az emberekkel. Megszervezte egy népszerű áruház fekete bojkottját is („ne vásárolj ott, ahol nem dolgozhatsz”), amely egészen addig tartott, amíg fel nem vették az első színesbőrű munkatársat.

A nyár elején csatlakozott hozzájuk egy 21 éves New York-i zsidófiú, Andrew Goodman. A seriff-helyettes pár nap múlva együtt tartóztatta le őket gyorshajtásért, és amíg el voltak zárva, megtárgyalta a klántagokkal, hogyan fogják megölni őket. Elengedték, aztán követték a fiúkat, akiket a seriff-helyettes ismét feltartóztatott, átparancsolt az ő kocsijába és kivitte őket egy elhagyatott helyre, ahol a Klán tagjai kivégezték őket, a fekete fiút előtte még borzalmasan meg is verték.

A három srác eltűnése, majd holttesteik megtalálása óriási sajtófigyelmet váltott ki Amerika-szerte, ezt az ügyet már nem lehetett eltussolni: Michael Schwerner felesége szerint csak azért nem, mert ezúttal nem csak egy feketét gyilkoltak meg, hanem két középosztályos fehér fiút is.

A tetteseket a bíróság elítélte ugyan, de nem gyilkosságért, nem túl sokáig voltak börtönben. Évtizedes harc után sikerült az új bizonyítékok segítségével újranyitni az ügyet és a gyilkosságok első számú felelősét, értelmi szerzőjét 2005. június 21-én, 41 évvel később, de ugyanazon a napon, amikor a fiúkat megölték, 60 évre ítélte el a bíróság: ő 91 évesen jelenleg is a büntetését tölti, a seriff már előbb, 63 éves korában meghalt egy munkahelyi balesetben.

Andrew Goodmannak (akinek a vezetékneve, lám, jó embert jelent magyarul) és Michael Schwernernek már nem kellett volna osztoznia szüleik és nagyszüleik nemzedékeinek üldöztetéseiben. Amerikában születtek, a fehér középosztály privilegizált tagjaiként nőttek fel. Nyugodtan lehettek volna közömbösek végre, annyi generáció nyomorúsága után, mások szenvedése iránt. Ők először akár még ezt is megengedhették volna maguknak. Jó egyetemre jártak, bizonnyal jó állások vártak volna rájuk, családi boldogság és biztonság New Yorkban. De nem így döntöttek, mert, a kelet-európai pogromok távoli emléke és a szegény bevándorlók, a szüleik és nagyszüleik „jiddis szocializmusa” nem erre tanította őket. Elmentek délre meghalni, mert „tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn, s most a szabadság angyala érzi nagy álmuk az éjben”.

És őrzi emléküket Goodman főiskolai barátai, Simon és Garfunkel első, még a gyilkosság évében megjelent albumának „He was my brother” (A testvérem volt) című száma is. Továbbá Don McLean híres folk-rockdala, az American Pie, amelyet Madonna újított fel 2000-ben. A refrén ismert sora (drove my chevy to the levee but the levee was dry) sokak szerint az ő holttestük elrejtésére utal, amely csak 44 nappal a gyilkosság után került elő.

És hatott a bátorságuk azok későbbi munkájában is, akik ismerték őket: a kis Robert Reich, akit Schwerner nem engedett bántani az iskolában, idősebb barátja meggyilkolása után 30 évvel ugyanis visszaadta a kölcsönt: Bill Clinton államtitkárként nagy mértékben járult hozzá a munkavállalói jogok, a szociális jogok kiterjesztéséhez az Egyesült Államokban és nem tagadta, hogy Schwerner, a nagyfiú példája tanította meg a kiszolgáltatottak védelmére, amikor ő is hatalmat kapott.

És kihatott a bátorságuk az egész ország történetére: haláluk 50. évfordulóján, két évvel ezelőtt Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok első fekete elnöke adományozhatta oda nekik a legnagyobb állami kitüntetést, az Elnöki Szabadságmedált.