Mai születésnapos: Stanley Kubrick, a félelmetes mozigéniusz
Ragyogás, 2001: Űrodüsszeia, Mechanikus Narancs, Lolita, Tágra zárt szemek. Kubrick kegyetlenül intelligens filmes volt, aki jól ismerte az erőszak természetét és nem hitt az ember jóságában, de a holokausztról végül mégsem volt ereje filmet forgatni.
Mondani sem kell: New Yorkban születetett, Bronxban nőtt fel kelet-közép európai (osztrák, román, lengyel) zsidó bevándorlók gyermekeként 1928-ban. Az iskola nem érdekelte, az olvasás, a fényképezés és a film viszont egészen korán a szenvedélyévé vált. Nem ment egyetemre, fotóriporterként kezdett pénzt keresni és már a sajtófotóin is megmutatkoztak páratlan atmoszféra illetve feszültségteremtő és történetmesélői képességei. Először jobb híján minimális költségvetésű kisfilmeket rendezett, aztán elköltözött a nyugati partra: beszívta, majd kilökte magából Hollywood: egy háborús és egy kalandfilm után – mindkettő főszereplője az idén százéves, nagy zsidó színész, Kirk Douglas volt – Kubrick Angliába távozott, élete jó részét ott élte le.
A határátlépések foglalkoztatták a fantáziáját, az emberi természet alsó és felső lehetőségei a scifi-klasszikus 2011: Űrodüsszeiában éppen úgy, mint a Ragyogás jegesen ijesztő mester-thrillerében, a Nabokov-regényből készült Lolitában és a szatirikus erőszak-ábrázolás új lehetőségeit megnyitó Mechanikus Narancsban is, amelyet ő maga vonatott vissza végül a brit mozikból. Vagy az utolsó, napokkal a halála előtt (úgy-ahogy) befejezett filmjében, a Tágra zárt szemekben, amelyben az osztrák zsidó író, Arthur Schnitzler freudista szexuális fantáziavilágát tette át Kubrick – családtörténetét követve – Ausztriából, Bécsből a kortárs New Yorkba.
Univerzális filmes volt, a munka minden fázisát át akarta látni a forgatókönyvírástól a vágásig és nagyon ügyelt a részletekre, a látványra, a technikára, a zenére (a mai napra rendelt magyar zsidó vonatkozás: gyakran használta Ligeti György zenéjét, előszörre kicsit még huzakodtak is jogdíj-ügyekben). Mániákus professzionalista volt: számtalanszor vetetett fel újra jeleneteket színészeivel, amíg nem váltak egészen tökéletessé.
Mostanában – a Forward beszámolója szerint – szeretnek zsidó vonatkozásokat keresni az effélét a felszínen legalábbis bizonyosan kerülő filmjeiben túl zsidó származású ihletőin Schnitzlertől a filmes zseni Szergej Eisensteinen át olyan finom apróságokig, hogy a Ragyogás Wendyje egy ponton jól kivehetően Salinger Zabhegyzőjét olvassa. Ez, bár Salinger történetesen tényleg zsidó, azért másokkal is könnyen előfordulhat.
A holokauszttól azonban valóban nem tudott szabadulni képzelete: egy filmtörténész szerint a Ragyogás tele van a Soára mutató rejtett utalásokkal.
Kubrick évtizedeken keresztül tervezett egy holokauszt-filmet is, a gondolkodás korai fázisában magával Isaac Bashevis Singerrel szeretett volna együttműködni. Ki is választott végül egy regényt, de a filmet soha nem fejezte be: úgy látta ő is, hogy a holokausztot nem lehet filmen megmutatni és a kegyetlen éleslátású rendezőt ez a próbálkozás érzelmileg is mélyen megviselte: feladta.
Vannak olyanok is, akik szerint a 2001: Űrodüsszeia Kubrick legzsidóbb munkája, mert ez teszi fel Istennel és a Teremtéssel kapcsolatban a legélesebb kérdéseket. Igaz, hogy a válasza lényegében az rájuk a Kubrick-filmek zsidó vonatkozásainak kutatója szerint, hogy „nem bukott angyalok vagyunk, hanem felemelkedett majmok”.
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
Pészah 5786 / 2026 – Ünnepi széderesti menüválaszték
