Betöltés...
  /  

Mai születésnapos: Sándor Iván, a kortárs magyar írok korelnöke, a szembenézés nagy írója

Bibó István legjobb tanítványa: hiszi, hogy történelme, kényszerei és választásai megbetegíthetnek egy nemzeti közösséget, és elvesztheti jövőjét, ha nem érti meg a múltját. A „föld alá vitt tények üzenetét” kutatja egész életében.


A híres Zsidógimnázium diákjaként éli túl 1944-et, ott is érettségizik, Komlós Aladár, a magyar zsidó szellemi élet nagy tudósa a magyartanára, ő fedezi fel egyik zsengéjét, kis novelláját. Ez 1943-ban történik, 13 éves korában, kései irodalmi pályakezdése előtt hosszú évtizedekkel. Ez a történet mutatja meg igazán, mire képes egy pedagógus figyelme és hogy a tehetség igényli, hogy apró jelekből észrevegyék, mielőtt megmutatkozna. Komlós tanár úr éles szeme vette észre először, kicsoda, illetve ki lesz majd, sokkal később az akkor 13, ma 87 éves Sándor Iván, mikor neki magának még fogalma sem lehetett róla.

Arról, hogyan éli túl kisfiúként Budapesten a háborút, a holokausztot, Követés című munkájában számol be, párhuzamosan azzal, hogyan él a város emlékezetében soha egészen be nem hegedő sebként az ostrom, a háborús évek története. Soha nem ír magáról: mindig a közösségről ír, amelyhez tartozik: a leginkább nemzeti író talán minden kortársa közt.

Arról beszél, hogyan tesz bennünket védtelenné önmagunkkal, önmagunk legrosszabb lehetőségeivel szemben a felejtés: ha ’56-ról szól, amelynek tevékeny részese volt, ha az első világháborúról, amelyet nem láthatott saját szemével, ha még messzibb, sok évszázados történelmi múltról. Az ő keresését is, mint oly sok társáét, Ady híres szavai ihletik: valahol utat tévesztettünk. „Vak ügetését hallani/ hajdani eltévedt lovasnak/ holt erdők és ó-nádasok/ láncolt lelkei riadoznak”. Ezekben a holt erdőkben és ó nádasokban jár-kel egész fél évszázados életművében Sándor Iván is, a folytonos útvesztések nyomait keresi: ő követte végig talán a legnagyobb figyelemmel a tiszaeszlári vérvád máig tartó történetét is, amennyiben nem azt akarta megtudni, mi történt, hanem azt, hogy mit tanultunk belőle.

Túl a 80-on is folyamatosan jelentek meg regényei, a Thomas Mann által megénekelt öreg Fontanéhoz vált hasonlóvá, akiből a megérlelt bölcsesség és tapasztalat, az alázattal gondozott figyelem és tehetség csinált nagy írót pályája második felében. Alkotókedve korával párhuzamosan nő, pedig immár ő a magyar irodalom legidősebb aktív alkotója.

Isten éltesse 120 évig Komlós tanár úr egyik legkiválóbb tanítványát.


Témák:
Ezek is érdekelhetnek